Kezdjük a szokásos kérdéssel, hogy legyen miről beszélnünk: Hova jártál iskolába?
Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban érettségiztem, amely egy személyiségközpontú iskola. Nagyon népszerű középiskola volt már akkor is, nehéz volt a felvételi, de én nagyon sokat az ottani pedagógusoknak és az iskola oktatási módszertanának köszönhetek. Onnan a Közgazdaságtudományi Egyetemre mentem tovább, ahol diplomát szereztem. Ezután még jelentkeztem az ELTE Jogi Karára, de 3 év után rájöttem, hogy sosem lesz belőlem ügyvéd, így inkább abbahagytam. Nem vagyok mániákus diplomahalmozó, de még az ELTE EU-szaktolmács képzését szeretném elvégezni.

Miért éppen ezeket az iskolákat választottad?
Egyértelmű döntés volt, kizárásos alapon. Tudtam, hogy matekból nagyon jó vagyok, jó estéllyel indulok a felvételin, mikro- és makroökonómiát is tanultunk a gimiben, ráadásul a szüleim is közgazdász végzettségűek. A jogi egyetem ebben az értelemben már egy tudatosabb választás eredménye volt. Abban az időben voltam a tv2-n a Jó reggelt, Magyarország! egyik műsorvezetője és rengeteg jogi témával foglalkoztunk. Egyszerűen zavart, hogy használom ugyan a jogi terminusokat, de fogalmam sincs mi is a pontos hátterük. Nem mellesleg volt mit felfrissíteni a történelem tudásomon.

A tanulmányaidnak mennyire vetted hasznát a későbbiek során?
Elméleti közgazdász szakon végeztem, komparatív közgazdaságtan volt a fő szakirányom, és marketing-kommunikáció a mellékszakom. Végül ugyan nem lettem elméleti közgazdász, de az érdeklődésem megmaradt. Biztos és jó gazdasági, közgazdasági tudásom van, amivel lehet boldogulni az életben, de engem a televízió világa nagyon hamar beszippantott. Már az egyetemi évek alatt is sokat dolgoztam, sőt a diplomamunkámat is sokszor írtam bent a Tények szerkesztőségében munka után. Riporterként pedig egyértemű volt, hogy a gazdasági témákat rám osztották. Ez volt az én szakterületem, televízós újságíróként, riporterként.

Voltak meghatározó tanáraid?
A gimnáziumban fantasztikus pedagógusok voltak. Mivel ez egy személyiség- és egyéniségközpontú iskola, ezért a tanulmányok elsajátítása mellett a fő hangsúly az énkeresésen és a személyes fejlődésen volt. Ebben a tanárok is sokat segítettek és nemcsak azzal, hogy szünetekben elbeszélgettek a diákokkal, hanem például azzal is, hogy segítették és támogatták a gyerekek érdeklődési körének a kibontakozását. Én például nagyon szerettem a társadalomtudományokat, aminek az egyik oka a tanár személye volt. Ezért aztán volt lehetőségem diáklektorként a készülő tankönyvek egyes fejezeteit elolvasni, véleményezni és soha nem felejtem el, milyen büszke voltam, amikor nyomtatásban láttam a nevem a kész tankönyvben. Nagyon szívesen emlékszem még vissza a színjátszó körre is, amellyel a Budapesti Színjátszó Fesztiválon is elindultunk, ami igazán nagy élmény volt számomra.

Melyik tantárgyak álltak közel hozzád?
A matematika nagyon jó ment, az angolt is nagyon szerettem, de a természettudományokkal nehezen bírkóztam meg.

Voltak példaképeid? Mennyire fontos, hogy egy fiatalnak legyenek példaképei?
Nagyon fontos, szerintem. Nekem mindig a közvetlen környezetemből kerültek ki a példaképeim. Vagy olyanok voltak, akiknek nagyon meg akartam felelni, vagy pedig azok a családtagok, barátok, akinek nagyon sokat adtam a véleményére.

Szerinted mi a feladata egy szülőnek a pályaválasztás során?
Most, hogy már én is szülő vagyok, tudatosan készülők arra, hogy mivel tudom majd terelgetni, illetve a legjobban segíteni a gyermekeimet, ha eljön a pályaválasztás ideje. Szerintem egy szülő akkor teszi a legtöbbet, ha megismeri saját gyereke egyéniségét, valamint erejéhez lehetőségeihez mérten mindent megad neki a választáshoz. Ha majd az egyik gyermekem énekelni szeretne, akkor azt fogom támogatni, ha a másik történelemmel szeretne foglalkozni, akkor pedig azt. Ha valamilyen szakmát választanak maguknak, az ellen sem lesz kifogásom, de azért örülnék, ha diplomával a zsebükben kezdenék az életet. Befolyásolni nem akarom őket, ahhoz viszont ragaszkodom, hogy nyelveket tanuljanak és valamilyen sportot válasszanak maguknak.

Szerinted, van létjogosultsága az élethossziglan tartó tanulásnak?
Mindenképpen. Ezt leginkább akkor vettem észre, amikor otthon maradtam az első gyermekem megszületése után. Teltek-múltak a hónapok, és úgy éreztem, hogy egyre nehezebb lesz majd visszakerülni a munkaerő piacra, mert minél többet marad otthon az édesanya a gyermekkel, annál nehezebb munkát találnia. Az én munkám ugyan speciális, nem igényel félévente, évente olyan továbbképzést, ami nélkül lehetetlen tovább dolgozni és a kismama lemaradása egyre nő, de attól még nagyon fontos, hogy az ember folyamatosan képzett és naprakész legyen. Ha valaki megteheti, hogy az érdeklődési körének megfelelően tanul tovább, az egy szerencsés helyzet, de nyilvánvalóan mindenkinek a szakmájában is kell képeznie magát és fontos, hogy versenybe tudja magát hozni. Az sem árt az agynak és a memóriának, ha tornáztatva van. Én például a jogon kifejezetten élveztem a biflázást, sokat segített a rövid távú memóriám fejlesztésében.

Szerinted mit kéne megváltoztatni a hazai oktatási rendszerben?
A szép mutatók, amelyek jellemezték a magyar oktatási rendszert, egyre romló tendenciát mutatnak. Valószínűleg, ez a bolognai rendszerre való áttérésnek is köszönhető. Nagy kihívások előtt áll a hazai oktatási rendszer.
Szerintem nagyon fontos lenne a magyar diákok nevelésénél, hogy a szereplésre is rászoktassák őket. Több hangsúlyt kellene fektetni a nyilvános megjelenésre és a kommunikáció fejlesztésére. Sokkal kevésbé fontos szerintem a lexikális tudás, hiszen azt meg lehet szerezni, a háttéranyagokat össze lehet gyűjteni. Meg kell tanulni, honnan és hogyan tudnak információkhoz jutni, de emellett fontos az is, hogy tárgyalástechnikákat és olyan kommunikációs technikákat is megtanuljanak, amelyek nagyon kellenek szinte minden munkakörben.

Mit gondolsz a mai fiatalokról?
Azt látom a környezetemben, hogy minden szülő azon töri a fejét, hogy hogyan tudja rászoktatni a tanulásra a gyermekét, és hogyan tudja elhitetni vele, hogy az érték, ha tudást halmoz fel. Természetesen mindenki azt szeretné, ha a gyermeke külföldre is eljutna valamilyen ösztöndíjjal, ha kinyílna előtte a világ és már nem csak Magyarországban gondolkodnánk, mint a tudás megszerzésének lehetőségében, hanem Európában, sőt az egész világban.