Van, akit tanulmányi eredményei miatt önköltséges képzésre sorolnak át, ám a tandíjfizetést nem tudja vagy nem akarja vállalni. Mások nem teljesítik a képzési követelményeket, a megengedettnél többször futnak neki a javító- és ismétlővizsgáknak, esetleg fizetési hátralékuk van vagy fegyelmi határozattal zárják ki őket az egyetemről. És persze vannak olyan hallgatók is, akik úgy döntenek, hogy – bár még nem végezték el az összes tantárgyat – otthagyják az egyetemet, vagy a megengedettnél hosszabb ideig szüneteltetik a tanulmányaikat. Többek között ilyen okok állnak a lemorzsolódás hátterében.
A műszaki BSc-szakosok majdnem negyven százaléka lemorzsolódott, a hallgatóknak alig több mint 41 százaléka fejezte be sikeresen a tanulmányait – ez derül ki a Felsőoktatási Pályakövetés 2016 adatait feldolgozó friss elemzésből, a kutatók a 2010-ben kezdő évfolyam felsőoktatási útját követték öt éven keresztül. Nemcsak a műszaki területen van baj, a többi képzési területen sem sokkal jobb az arány, a 2010-ben felvettek mindössze 53,5 százaléka fejezte be sikeresen a tanulmányait 2015-ig, 33,6 százalékuk lemorzsolódott, 13 százalékukat az „egyéb” kategóriába sorolták az elemzők, közéjük tartoznak például azok, akik szakot váltottak, és öt éven belül nem fejezték be a tanulást.
Esti és levelező képzések: minden második hallgató lemorzsolódik
A kutatás arra is rámutatott, hogy a levelező, esti vagy távoktatási formában tanulók közül még többen morzsolódnak le: a részidős képzések 2010-ben kezdett hallgatóinak 54 százaléka sikertelenül folytatott egyetemi-főiskolai tanulmányokat, míg a nappali tagozatosok körében ez az arány „mindössze” 36 százalék.
A fizetős szakokon sem jobbak az eredmények: a 2010-es évfolyam költségtérítéses hallgatóinak mindössze negyede tudta befejezni a tanulmányait, 54 százalékuk lemorzsolódott. Az államilag támogatott képzésekre felvettek körében valamivel jobb a helyzet, 36 százalékuk hagyta el abszolutórium és diploma nélkül az egyetemet vagy főiskolát.
Műszaki, informatikai, orvosi terület
Nem ez az első kutatás, amely rávilágít a riasztó lemorzsolódási adatokra, az akkor még Palkovics László vezette oktatási államtitkárságon készített 2016-os felsőoktatási stratégia is kitér a problémára, azt írják, „a magyar oktatási rendszer számára még mindig komoly kihívást jelent a felsőoktatásba bekerült hallgatók képesítésszerzésig való eljuttatása”, noha az adatok javuló tendenciát mutatnak. A lemorzsolódók aránya az alap- és osztatlan szakokon a legmagasabb, míg a mesterképzéseken jóval alacsonyabb.
Ráadásul a probléma éppen azokat a képzési területeket érinti leginkább, amelyeket a kormány preferál, így például a műszaki és az informatikai, az orvosi és egészségtudományi, valamint az agrárszakokat, míg a bölcsész- és művészeti szakokon, valamint a pedagógusképzéseken sokkal kisebb azoknak a száma, akik diploma és abszolutórium nélkül hagyják el az egyetemet.
Egyetem mellett (vagy helyett) munka?
A helyzeten valószínűleg az sem segít, hogy – derült ki az Eurostudent tavasszal nyilvánosságra hozott eredményeiből – minden harmadik egyetemista egész évben, a szorgalmi és a vizsgaidőszakban, a tanítási szünetek idején is dolgozik. A munkát vállaló hallgatók hatvan százaléka azért vállal munkát, hogy fizetéséből fedezni tudja kiadásait, minden második egyetemista-főiskolás egyenesen azt mondta a kutatóknak, hogy ha nem dolgozna, nem engedhetné meg magának, hogy a felsőoktatásban tanuljon. Ugyanennyien indokolták munkavállalásukat azzal, hogy még a diplomázás előtt szeretnének némi munkatapasztalatot szerezni, 18 százalékuk pedig azért (is) dolgozik a tanulmányai mellett, hogy szüleit vagy saját gyermekeit támogatni tudja anyagilag.
A magyar egyetemisták ráadásul sokat dolgoznak: a kutatásban részt vevők harmada napi négy óránál hosszabb műszakot vállal, ez pedig a tanulástól veszi el az időt. Az Eurostudent kutatói arra is kíváncsiak voltak, hetente hány órát fordítanak tanulmányaikra az egyetemisták és főiskolások, ezért arra kérték őket, számolják össze, pontosan mennyi időt töltenek szemináriumokon, előadásokon, otthoni felkészüléssel, házi dolgozatok írásával. Kiderült: míg a „csak” tanuló hallgatóknak mindössze 14 százaléka fordít kevés (vagyis heti 20 óránál kevesebb) időt a tanulmányaira, addig a heti több mint 20 órát dolgozó hallgatók közül minden második próbálja minimalizálni a tanulásra, óralátogatásra fordított időt.
Az Eduline által korábban megkérdezett egyetemi oktatók szerint egyértelműen érzékelhető, hogy egyre több hallgató dolgozik főállásszerűen, emiatt pedig egyre kevesebben járnak be a nem látogatásköteles órákra, így például az előadásokra. Sőt most már a szemináriumokon is előfordul, hogy év elején elkezdődik az „alkudozás” - a dolgozó egyetemisták sokszor plusz feladatok elvégzéséért kérnek felmentést az óra látogatása alól.
Két lépcsőben emelkedik az egyetemisták és főiskolások tanulmányi ösztöndíja, ha az Országgyűlés is rábólint az erről szóló javaslatra. Éppen itt volt az ideje az emelésnek, a legfontosabb felsőoktatási ösztöndíjak és támogatások összege ugyanis tizenegy éve nem változott. De mennyi pénzre számíthatnak a jól teljesítő hallgatók?
