Ezekben a napokban költöztök el egy másik városba az egyetem vagy a főiskola miatt? Ingázó egyetemistának lenni sajátos életforma sok-sok vonatozással, műanyag kajadobozokkal, gurulós bőröndökkel. És káposztaszagú buszokkal.
A vasárnap esti vonaton
mindig furcsa szagok vannak
Rántott hús, fasírt, házi bolognai keveréke. De aminek az illata/szaga (ízlés dolga) az egész vonaton/buszon érződik, az a káposzta. Mindig van legalább egy egyetemista, aki töltött káposztát/káposztás tésztát/toros káposztát vagy más káposztás ételt hoz magával. Nincs az a profi műanyag doboz, amely bent tartaná a káposztaszagot.
A pénteki vonaton viszont
semmilyen szag nincs
Mert hazafelé mindenki csak üres műanyag dobozokat visz. Általános tapasztalat, hogy hiába pakolja meg anya/nagyi/nagynéni a dobozokat vasárnap délután, szerda este már senki nem eszik otthonit. Vagy elfogy addigra, vagy az ötödik adag babfőzelék után már nem kívánjátok a hatodikat, így inkább valamit főztök, vagy vesztek egy gyrost.
Az első félév végére
minden ingázó megtanulja...
... hogyan lehet jót aludni a legkényelmetlenebb ülésén is.
Az első tanév végére pedig azt is fejből tudjátok,
hogy hányas számú kocsi áll az este hatos intercity mozdonya mögött...
... és ha megkapjátok a 86-os helyre szóló jegyet, rögön tudjátok, menetiránnyal szemben vagy háttal fogtok ülni. Ahogy azzal is tisztában vagytok, melyik vonaton és buszon van wifi, melyik állomás után jön a kalauz, sőt azt is, hogyan hívják a kalauzt. Ez az egyik jele annak, hogy hetente több órát buszozással, vonatozással kell töltenetek.
Egy idő után úgy érzitek,
hogy folyamatosan utaztok
Még csak most érkeztetek meg a koliszobába/albérletbe, és máris indultok az egyetemre, főiskolára, onnan a könyvtárba, onnan a kedvenc helyetekre, onnan haza, és másnap minden kezdődik újra. Aztán gyorsan eljön a péntek, és utaztok haza.
Legalább egyszer leadtátok már
a bőröndötöket a könyvtári/egyetem ruhatárban
A bátrabbak pedig a Szabó Ervin könyvtár fémszekrényeibe is megpróbálták már betuszkolni a bőröndöt. Mert nem mindig van idő visszamenni a koliba vagy az albérletbe az órák után.
Két perc alatt
bepakolni egy hétre?
Másoknak fél napba telik a nyaralás előtt bepakolni a cuccokat. Egy ingázó egyetemistának? Húsz perc alatt megvan, akár csukott szemmel is képesek vagytok összeszedni azokat a dolgokat, amelyekre szükségetek van.
Folyamatosan
hiányérzetetek van
Mert a ruhatár fele otthon, a másik fele a koliban van. Mert a kedvenc angolszótáratokat nem hoztátok magatokkal, pedig most kellene. Az egész szobátokat nem csomagolhatjátok be. Sajnos.
Furcsa érzés: el is költöztetek otthonról,
meg nem is
Az elszakadás furcsa formája, ha valaki egy másik városba megy egyetemre vagy főiskolára. Hetente öt napig teljesen önálló - ha úgy tetszik, felnőtt - életet éltek, két napra viszont visszacsöppentek a szülői házba.
Néha
a hátatok közepére...
... kívánjátok az ingázást. Amikor mások éppen a vasárnapi ebédet pihenik ki, ti éppen a vasútállomásra indultok. Fárasztó.
Az egyetem három éve alatt
legalább egyszer...
... mindenki rossz vonatra/buszra száll fel. Vagy elalszik, és nem száll le időben a vonatról. Vagy csak átéli, milyen érzés, amikor a semmi közepén két órán át áll a vonat. Pontosítunk: ez utóbbit valószínűleg többször is átélhetitek.
Pár nap múlva több ezren költöznek be (vagy vissza) az egyetemi, főiskolai kollégiumokba. Nem túlzás: kolisnak lenni sajátos életforma. Hogy miért? Mert minden kolis tudja, hogy... Hogy a közös könyhának mindig (de tényleg mindig) porleves illata (szaga) van És ha még csak a konyhát járná át a porkaja szaga...