Plágiumbukták: nem Schmitt az első, aki gyanúba keveredett

HVG Archív

Az elmúlt egy-két évben több magas rangú vezető és elismert tudós keveredett plágiumbotrányokba világszerte. A legnagyobb port kavaró ügy Karl-Theodor zu Guttenberg német védelemi miniszter esete volt, akiről 2011 februárjában derült ki, hogy 2007-ben benyújtott doktori disszertációjában több mint száz olyan szövegrész szerepel, amelyet forrásmegjelölés nélkül más szerzőktől vett át. A beyreuthi egyetem jogi karának doktori tanácsa visszavonta a fokozatot, a miniszter néhány nappal később beadta lemondását.

A Guttenberg-ügy még el sem csitult, máris újabb plágiumbotrány robbant ki Németországban. A liberális Szabad Demokrata Párt jövőbeni reménységének tartott, 40 esztendős Silvana Koch-Merinről derült ki, hogy doktori disszertációjához "Guttenberg-módon" - azaz minden hivatkozás nélkül - használt fel forrásmunkákat. A folytatás is "guttenbergi" lett, Koch-Merin lemondott tisztségeiről, a heidelbergi egyetem megfosztotta őt doktori címétől.

2010 márciusában Wang Huit, a pekingi Tsinghua Egyetem professzorát vádolták plágiummal. Támadói szerint az irodalomprofesszor, aki a kínai Új Baloldal egyik vezetője, 1985-ben beadott disszertációjában hivatkozások nélkül vett át részeket mások műveiből. Az egyetemi oktatók nagy része Wang Hui pártjára állt: véleményük szerint a hiányos forrásmegjelölések oka a hanyag idézéstechnika volt. A botrány nem okozott törést a professzor karrierjében, de nagy visszhangot váltott ki a kínai akadémiai körökben – ahol egyelőre nincs konszenzus arra nézve, hogy mi számít plágiumnak.