Leszbikus csókolózó flashmobot tartottak a Könyvtár Klubnál, ahol korábban megszóltak egy csókolózó párt. A helyszínen megjelent egy náci hallgatói csoport is.
Eduline
Május 11-én a Könyvtár Klub pultosa rendre utasított két csókolózó lányt. A pultos viselkedése ugyan felháborodást keltett az egyetemisták körében is, de a felek rendezték a nézeteltérés. Ettől függetlenül egy leszbikus flashmobot szerveztek a péntekre az egyetemi klubhoz, hogy felhívják a figyelmet a másság elfogadására, hogy egy ember szabadon szerethet egy másikat, függetlenül a nemüktől.
A bummm.hu felvétele az eseményről:
A helyszínen azonban megjelent a Konzervatív Hallgatók Szövetségének néhány tagja, élükön a náci rendezvényeken is rendszeresen megforduló László Balázzsal. László Balázs aktív tagja a hungarista - elmondásuk szerint nem náci - mozgalomnak, egyik alkalommal a Pax Hungarica eseményén tolmács szerepet is betöltött. Elmondásuk szerint ők a "normalitást képviselik" - legyen az bármi is.
A flashmobon megjelent ellentüntetők rigmusokat kiabáltak és fújjoltak, míg a másik oldalon összeölelkeztek és csókolóztak a fiatalok. Ütemesen kiabálták a "Homoszexuális, abnormális!", valamint a "Szodómia, szodómia! Fúj, fúj!" mondatokat.
A másik oldalon nagy tapsot kapott Szűcs Teri, a bölcsészkar egykori óraadó tanárának rövid szónoklata, miszerint "minden leszbikus csók egy forradalom".
Tízből kilenc hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diák szakképzésben, vagyis technikumban, szakgimnáziumban vagy szakképző iskolában tanul. Közülük valamivel többen járnak szakképző iskolába, ahol három év alatt szerezhetnek szakmát. Az ösztöndíjak és az egyszerűbb bejutás vonzóvá tehetik ezeket a képzéseket, miközben a 2025-ös PISA-mérés szerint a szakképző iskolákban tanuló 15 évesek jelentős része súlyos kompetenciahiánnyal küzd.
A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.
Először ült egy asztalhoz lényegében minden érintett fél, hogy a Pázmány Campus és a Magyar Rádió lebontott épületeinek helyén maradt terület jövőjéről egyeztessenek. A campus eredeti formájában már biztosan nem épül meg, abban azonban egyetértés alakult ki, hogy a jelenlegi poros, sittes területet mielőbb rendezni kell.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint a belső továbbképzéseket úgy kellene megszervezni, hogy azok ne jelentsenek újabb, a rendes munkavégzésen felüli többletterhet a pedagógusoknak.
Nem terhelnék tovább újabb órákkal a diákokat, az új fejlesztési területek inkább projektmunkákon vagy összevont tantárgyakon keresztül jelenhetnének meg a Nemzeti alaptantervben. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések már meg is kezdődtek.
Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.
