Harmadik hete tartanak a közgyűjteményi dolgozók demonstrációi Baranyában. A tiltakozássorozat október 26-án kezdődött a pécsi Csorba Győző Megyei Könyvtárnál, november 2-án a Janus Pannonius Múzeum dolgozói folytatták, november 9-én pedig a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltárának munkatársai is demonstráltak.
A Kulturális Dolgozók Szakszervezetének Magyar Nemzeti Múzeumban működő alapszervezetének oldala bejegyzésében hangsúlyozza, hogy a pécsi dolgozókkal országszerte több más intézmény munkatársai is szolidaritást vállaltak.
Nettó 280 ezer forint körüli átlagfizetés
A november 2-i múzeumi demonstráción Oberling-Jeles Lilla, a Janus Pannonius Múzeum KKDSZ-alapszervezetének titkára elfogadhatatlannak nevezte, hogy a közgyűjteményi dolgozók bérrendezése rendre háttérbe szorul. A szakszervezeti képviselő szerint a dolgozók nettó átlagfizetése jelenleg 280 ezer forint körül alakul, miközben az intézményrendszer súlyos válsággal küzd.
Oberling-Jeles arra is felhívta a figyelmet, hogy a múzeumi épületek állapota több helyen kritikussá vált. A beázások és az omladozó falak nemcsak a dolgozók egészségét veszélyeztethetik, hanem a kulturális örökség megőrzését is. A problémák olyan értékeket érintenek, mint a Csontváry-hagyaték, a Zsolnay-kerámiák vagy a régészeti leletek.
A szakszervezeti titkár szerint a dolgozók hivatástudata önmagában nem elegendő sem a nemzeti kulturális kincsek megőrzéséhez, sem a családok megélhetésének biztosításához.
November 9-én a pécsi Király utcai levéltári épület előtt folytatódott a demonstrációsorozat. A megmozduláson Somogyi Bianka levéltáros ismertette a dolgozók követeléseit, a tiltakozáshoz pedig könyvtári és múzeumi munkatársak is csatlakoztak. A Bama beszámolója szerint a levéltárosok két súlyos problémára hívták fel a figyelmet: az alacsony bérekre és az intézmények elégtelen finanszírozására.
A dolgozók szerint fizetésük jelentősen elmarad a diplomás átlagbérektől, ami a szakember-utánpótlást is veszélyezteti. Attól tartanak, hogy egyre többen hagyják el a pályát, miközben a szükséges fejlesztésekre és beruházásokra sincs elegendő forrás.
Somogyi Bianka arról beszélt, hogy az állami fenntartó évtizedek óta nem biztosítja a működéshez szükséges minimális feltételeket. Az omladozó falak, az elavult elektromos és vízhálózat, valamint a raktárkapacitás hiánya miatt pótolhatatlan dokumentumok kerülhetnek veszélybe. A levéltáros szerint a raktárak jelentős része alkalmatlan az iratok hosszú távú megőrzésére, a magas páratartalom pedig tovább rontja a helyzetet. Somogyi Bianka a költségvetési javaslatot is bírálta, amely szerinte továbbra sem biztosít elegendő forrást az intézmények működéséhez.
Eddig türelmesek voltunk, ahogy mindig is türelemre intettek minket a törvényhozók. Bíztunk abban, hogy a levéltárak nélkülözhetetlen szerepét elismerő szólamok mögött valódi akarat van. A költségvetési javaslat közgyűjteményeket érintő sorai azonban más szándékokról árulkodnak. Továbbra is lélegeztetőgépen hagytak minket
– jelentette ki, majd kiszámítható életpályát, értékálló bérrendszert és átfogó bérfelzárkóztatást követelt.
A levéltárakban őrzött dokumentumok ráadásul nem kizárólag történeti jelentőségűek. Régi munkaviszony-igazolásokra, bérpapírokra, iskolai végzettséget igazoló iratokra vagy hagyatéki dokumentumokra az állampolgároknak a mindennapi ügyintézés során is szükségük lehet. A demonstráción elhangzottak szerint a jelenlegi körülmények már a törvényben előírt szakmai feladatok megfelelő ellátását is veszélyeztethetik.

Közgyűjteményi dolgozók tüntetése Pécsen 2026. november 2-án.
MTI/Ruprech Judit
A költségvetésben sem látják a problémák megoldását
A tiltakozók szerint a kormányzat tisztában van a közgyűjteményi intézmények súlyos helyzetével, ez azonban nem tükröződik a költségvetési forrásokban. A rendelkezésre álló támogatás sok esetben nem elegendő a szükséges beruházásokra, fejlesztésekre, sőt az épületek megfelelő állagmegóvására sem.
Dobrovits Orsolya, a KKDSZ elnöke a demonstráción a 2027-es költségvetést is bírálta, amely szerinte úgy készült el, hogy a kormányzat nem egyeztetett az érintett ágazatok képviselőivel. Hangsúlyozta, hogy a kulturális dolgozók problémái évek óta megoldatlanok, miközben az állami és önkormányzati fenntartók egymásra hárítják a felelősséget. „Követeljük azt, hogy üljünk le az asztalhoz, és legyen egy középtávú, minimálisan középtávú elképzelése a mostani kormányzatnak, hogy hogyan oldja meg ezt a problémát” – fogalmazott.
A szakszervezeti elnök szerint a helyzetet tovább nehezíti, hogy a közgyűjteményi dolgozók 2020-ban a munka törvénykönyve hatálya alá kerültek, és megszűnt a korábbi előmeneteli rendszerük. Eközben az önkormányzati fenntartók a szolidaritási hozzájárulásra és a központi forráselvonásokra hivatkoznak, a kormányzat pedig helyi megoldást vár.
A bölcsészek nagyon békés állatfajták, de elegünk van, nincs több évünk arra, hogy várjunk. A döntéshozókkal asztalhoz kell ülni, és megoldani ezt a problémát.
– jelentette ki, és arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben a politikusok rendszeresen részt vesznek a kulturális intézmények rendezvényein, a dolgozók bérrendezése rendre háttérbe szorul.
A szakszervezet tájékoztatása szerint néhány héten belül újabb tiltakozást terveznek. Amennyiben addig nem sikerül érdemi eredményeket elérniük, a dolgozók radikálisabb fellépésre is hajlandóak.
Március 11-én ismét a Kossuth térre vonultak a kulturális szféra dolgozói. A tüntetésen egy egyetemi tanárként is dolgozó restaurátort kérdeztünk arról, mennyit keres, milyen munkát végez nap mint nap, és hogyan lehet ebből a fizetésből megélni Budapesten.