Nem fogadta el a SOTE rektorának lemondását Réthelyi

Nem fogadta el a nemzeti erőforrás miniszter Tulassay Tivadarnak, a Semmelweis Egyetem rektorának lemondását.

  • MTI
Tulassay Tivadar a Semmelweis Egyetemen tartott hétfői szimpátiatüntetésen
Túry Gergely

Nem fogadta el a nemzeti erőforrás miniszter Tulassay Tivadarnak, a Semmelweis Egyetem rektorának lemondását. A szaktárca keddi közleményében tudatta, hogy Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter hétfőn hivatalában fogadta Tulassay Tivadart, a Semmelweis Egyetem rektorát. 

A tárca vezetője a találkozón közölte a rektorral, nem ért egyet azzal a döntésével, hogy beadta lemondását, és - a törvények adta lehetőséggel élve - igényt tart arra, hogy május 31-éig végezze munkáját. 

A miniszter - az egyetem egykori rektoraként is - fontosnak tartja az ott folyó munkát, és az átadás-átvétel zavartalan lebonyolítását, amely a jelenlegi rektor feladata - olvasható a kommünikében.

Tulassay Tivadar vasárnap jelentette be lemondását, amelyet azzal indokolt, hogy az elmúlt napok egyetemi testületi döntései - Schmitt Pál államfő kisdoktori dolgozatával kapcsolatban - vitathatatlanul az ő személyéhez kötődnek, és ugyanezért érezhetővé vált a személye iránti bizalomvesztés a felügyelő hatóságnál.

Hozzászólások

A 27 nyelvvizsgát szerzett Gaál Ottó szerint „azért nem tanulnak meg tíz év alatt beszélni a gyerekek az iskolában, mert nem jutnak szóhoz”

Bár a diákok az érettségiig akár 1200-1800 nyelvórán is részt vesznek, sokan mégsem jutnak el biztos nyelvtudásig vagy egy középfokú nyelvvizsgáig. Gaál Ottó szerint ennek egyik oka, hogy a tanulók alig szólalnak meg az órákon. A kreatív nyelvtanulás módszerének kidolgozója úgy véli, egy jól begyakorolt, ezer szóból álló aktív szókinccsel le lehet nyűgözni a nyelvvizsgabizottságot, miközben a középiskolai nyelvkönyvek felét egyszerűen ki lehetne hagyni.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.