Pokorni Zoltán szerint a legtehetségesebb fiatalokat kell rávenni arra, hogy a pedagóguspályát válasszák, és aztán meghatározó ideig ott is maradjanak.
Erről az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának fideszes elnöke nyilatkozott az hétfőn MTI-nek, miután a hétvégén finn oktatási szakemberekkel közös tanácskozáson vett részt.
Pokorni Zoltán úgy fogalmazott: erre egyetlen esély van, jó tanárok kellenek. Hangsúlyozta: nem véletlen, hogy a sikeres oktatási rendszerek a pedagógusokat állították a középpontba, emelték a pedagógusképzés színvonalát, hangsúlyt helyeztek a toborzásra, növelték és a teljesítményhez kötötték a béreket, biztosították az oktató-nevelő munkához szükséges segítő szakembereket. Megerősítették az intézményvezetést, állami vagy független minősítési rendszereket vezettek be és működtetnek, rögzítették továbbá, hogy milyen célokat szeretnének elérni, majd ennek alapján állapították meg, hogy milyen feladatokat kell az iskolának ellátnia - sorolta, kiemelve: ezekhez az elvárásokhoz igazították a finanszírozási kereteket, biztosították az időt, a tárgyi és a személyi feltételeket.
Az oktatáspolitikus rámutatott: Magyarországon sem előzmények nélküli az, hogy a pedagógusok megkülönböztetett javadalmazásáról szó esik, az ágazati sajátosságok érvényesítésének kérdése a közalkalmazotti törvény életbelépése óta szinte minden kormánynál napirenden van. Az első kezdeményezések a közalkalmazotti rendszer keretein belül igyekeztek megoldást találni a teljesítmény, a minőség elismerésére, 2000 táján, az előző polgári kormány idején pedig életpályamodell kidolgozására is kísérlet történt, ám a rendszerszintű változtatás lehetőségét a Medgyessy-kormány 2002-es 50 százalékos béremelése szétverte - idézte fel.
Pokorni Zoltán a pedagógus-életpályamodell hazai kialakításának és bevezetésének eddigi lépései kapcsán a legnagyobb ellentmondásnak azt nevezte, hogy a 150 ezres szakmai közösség, amelynek évtizedek óta problémája, hogy a munkája nem elismert, hivatásának nincs presztízse és a fizetése alacsony, a közelmúltbeli jelentős - teljesítményhez nem kötött - béremelés, valamint az elvégzett munkát részben láthatóvá, illetve bemutathatóvá tevő eszközrendszer kialakítása ellenére sem elégedett.
A volt oktatási miniszter rámutatott: egy új rendszer mindig okoz érdeksérelmet is, amelyeket tudni kell jól kezelni. Az életpályamodell kritikus pontjai közé sorolta a bérrendszert és a finanszírozást, a minősítést, a kapcsolódást a pedagógusképzéshez és a pedagógus-továbbképzéshez, valamint e négy elem rendszerszerű működését. Pokorni Zoltán az életpálya javításának lehetőségeiről azt mondta: a még el nem költött forrásokat hatékonyabban kell felhasználni, a differenciáló - teljesítményhez kapcsolódó - elemek erőteljes megjelenítésére van szükség, aminek legegyszerűbb módja a területre (például a hátrányos helyzetű régiókra és/vagy tanárhiányos kistelepülésekre) vagy a kiemelt tevékenységekre (integráció, differenciált fejlesztés, nevelés, osztályfőnöki pótlék, vezetés megerősítése) koncentrálás.
Kitért arra is: a pedagógusképzés szétaprózott, gyakran nem kellő tudományos hátterű, provinciális, elszigetelt. Úgy látta: a pedagógusképzéshez tudományegyetemi keretekre lenne szükség. Megállapította: jelenlegi formájában a Klebelsberg-ösztöndíj sem alkalmas a pályaválasztási döntések befolyásolására, hiszen a már felvettek nyerhetik el, vagyis nem a 18 éves fiatalokat ösztönzi a pedagóguspálya választására. Ráadásul a mostani rendszer egyszerre akar három problémát megoldani: a tehetségek pályára vonzását, a hiányszakok problémájának kezelését és a területi ellátatlanság problémáját - mondta Pokorni Zoltán.
Közlése szerint Jukka Gustafsson, az északi ország korábbi oktatási minisztere előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanárok javadalmazásának bónuszokhoz kötése nagyon nehéz feladat, és a kidolgozását a szakértők bevonása mellett a tanárokkal, a szakszervezetekkel együttműködésben szükséges megtenni. Elmondta azt is: míg a magyar pedagógusképzés már a jelöltek kiválasztásánál is gondokkal küzd a színvonal és a merítési lehetőség szűkössége miatt, addig Finnországban a legtehetségesebb fiatalok is vonzónak tartják a tanári pályát, gyakran 7000-nél is több jelentkezőből választhatják ki az évente felvehető 900 általános iskolai tanárjelöltet. A finn miniszter nagyon fontosnak nevezte, hogy helyi szinten az iskoláknak, a tanároknak nemcsak beleszólásuk, hanem döntési lehetőségük is legyen.
Könnyebb töri, nehezebb magyar és szinte változatlan matek – nagyjából így foglalhatók össze a 2026-os érettségi eredményei. Magyarból középszinten több mint három százalékponttal csökkent az országos átlag, történelemből viszont csaknem ugyanennyivel nőtt. Matekból és angolból alig változtak az eredmények 2025-höz képest, emelt szinten pedig több tárgynál éppen ellentétes trend rajzolódott ki.
Az a kérdés, hogy milyen tanárokra van szükség az iskolákban, első látásra egyszerűnek tűnik. A legtöbben azt válaszolnák: jól képzett, elkötelezett, a tantárgyukat szerető pedagógusokra. Mindez természetesen igaz. Mégis, ha végignézünk azokon az iskolákon, amelyek hosszabb időn keresztül képesek voltak valódi változást létrehozni, azt látjuk, hogy valami más is közös bennük. Vélemény.
Nem tette hatékonyabbá a köznevelési rendszert a központosítás, sőt tovább mélyültek a pedagógushiányból, az alulfinanszírozottságból és a túlzott adminisztrációból fakadó problémák – Lannert Judit szerint ez az egyik legfontosabb megállapítása annak az átfogó átvilágításnak, amely a Klebelsberg Központ és a tankerületi rendszer működéséről készült. A jelentést a kormány elfogadta, és ennek alapján döntött a köznevelés irányításának átalakításáról.
Ha a pótfelvételin felvesznek benneteket valamelyik szakra, akkor szeptemberben ti is elkezdhetitek az egyetemet.
Az idei általános felvételiben 3845 hallgatót vettek fel tanári mesterképzésre, 468-cal többet, mint egy évvel korábban.
Átfogó átalakítást jelentett be a köznevelés irányításában a miniszterelnök. A kormány döntése értelmében megváltozik a Klebelsberg Központ szerepe, megszűnik annak középirányítói funkciója, és 2027-től az oktatás irányítása közvetlenül az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumhoz kerül.
2022 őszén több pedagógust is elbocsátottak, miután részt vettek a sztrájkjog korlátozása miatt indult polgári engedetlenségi akciókban. Mások a tiltakozások után maguk döntöttek úgy, hogy elhagyják az állami oktatást.
