5 különös húsvéti hagyomány a világ különböző tájairól
Az önfegyelmező rítusoktól a dohányfákig - mutatunk néhány furcsának tűnő húsvéti szokást a nagyvilágból.
A 14 éves Moshe Kai Cavalin nem szereti, ha csodagyereknek hívják. "Nem tettem mást, mint hogy nyolcévesen beiratkoztam az East Los Angeles közösségi kollégiumba, és 9 éves koromban elnyertem az első két Associate of Arts fokozatú diplomámat". Jelenleg, 14 éves korában arra készül, hogy megszerezze a BA-fokozatot a Kaliforniai Egyetemen (UCLA). Továbbá megjelent első könyvének angol nyelvű kiadása.
A We Can Do (Képesek vagyunk rá) címmel megjelent százoldalas útmutató azt fejti ki, hogy más fiatalok miként lehetnek képesek arra, amire a szerző. Ehhez elég, a feladatra koncentrálni és mindent teljes odaadással csinálni. Cavalin reméli: olvasói meg fogják érteni, hogy az eredményeket nem valamiféle zsenialitásnak köszönheti, hanem egyszerűen a kemény munkának.
Cavalin, aki kedden ünnepelte 14. születésnapját, ezt nagyon fontosnak tartja: "Mindenkinek tudnia kell, hogy nincs igazán szükség arra, hogy valaki zseni legyen. Kemény munkával mindent el lehet érni. No meg időnként ki kell kapcsolni a tévét". Noha a fiú imádja Jackie Chan filmjeit, a tévé előtt hetente legfeljebb négy órát tölt. Nem mintha nem szeretne kikapcsolódni, vagy úgy érezné, hogy a szülei azt szeretnék, szüntelenül tanuljon.
Könyvében beszámol arról, hogy búvárkodik, szereti a futballt és a harcművészetet. Az utóbbival fiatalabb korában foglalkozott és korosztályában díjakat is nyert, de aztán az írás és tanulmányai már nem hagytak rá időt. Könyvének éppen az a fő mondanivalója, hogy koncentrálni kell, és semmit sem szabad félvállról venni.
"Én el tudtam jutni a csillagokig, de mások akár a Tejutat is elérhetik" - üzeni olvasóinak Cavalin. Az anyai ágon kínai származású fiút az East Los Angeles-i kollégiumban egyik tanára vette rá arra, hogy könyvet írjon tapasztalatairól, és ezzel másokat is ösztönözzön a kitartó munkára. Négy évig dolgozott rajta, többek között azért, mert kínai nyelven írta, és aztán maga fordította angolra - ez pedig nem volt könnyű.
A könyvet a tajvani Han Shian Culture Publishing kiadó jelentette meg, és hamar sikert aratott Tajvanban, Szingapúrban és Malájziában, valamint Dél-Kalifornia kínai közösségeinek körében. Az ifjú szerző csak ezután jelentette meg angolul, főleg az amerikai olvasók számára.
A sok tanulnivaló miatt Cavalinnak nem sok ideje maradt a könyv reklámozására, mindössze egyszer jutott ideje a dedikálásra. A fiú a főiskolai diákotthonban lakik a szüleivel együtt, eddigi tanulmányait ösztöndíja fedezi. Ha terve sikerül, a kollégium elvégzése után megkezdi tanulmányait a felsőfokú diploma elnyeréséért.
Hogy mi jön azután, abban még korántsem biztos a "csodagyerek". "Ez még a nagyon távoli jövő zenéje, és én csak a következő évekre tervezek" - mondja mosolyogva.
