Nektek menne mind az 5? Műveltségi kérdésekkel teszteltük a Sziget fesztiválozóit
Félretettük egy pillanatra a fesztiválhangulatot, és megnéztük, mennyire vannak képben a szigetezők irodalomból, történelemből és általános műveltségből.
stiller
Az Átlátszó Oktatás azt írja: Paprika Zita, a Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karának dékánja 2002-ben és 2005-ben jelentette meg Döntéselmélet című könyvét, mely közel 600 oldalban kíván átfogó bemutatást nyújtani a címében jelzett témához.
A könyvben azonban legalább 75 oldal szinte teljesen megegyezik a téma 2010-ben elhunyt szaktekintélye, Kindler József 1991-es Fejezetek a döntéselméletből című könyvével. Paprika a könyv egyéb részeiben megfelelő módon hivatkozik, és egy, a könyv elején tett megjegyzésében hivatkozik arra, hogy a plágium alapjául szolgáló művet ismeri, azt felhasználta. A szövegtörzsben és az átvett ábrák esetén azonban nem jelzi, hogy egész bekezdések, fejezetek származnak Kindler tollából.
Az Átlátszó Oktatás hivatkozik egy áprilisi egyetemi ellenőrzésre, amelyben az áll: "a tényfeltáró munka alapján megállapítható, hogy Paprika könyvének 84. oldalig tartó részeiben, hol szó szerint, hol átfogalmazva (rövidítve, egyszerűsítve, etc.), de lényegét tekintve szöveg-azonos a felhasznált irodalomként megjelölt forrással. A vonatkozó fejezetekben ugyanakkor határozottan nem azonosítható, hogy a Kindlertől (1-39. oldalig) származó egyes részek melyik szakirodalomként megjelölt forrásmunkából származnak továbbá milyen terjedelemben kerültek átvételre. Ugyan Paprika könyve elején az „egyes fejezetek szerzői” kezdetű résznél szerényen – csillagozva – megjegyzi, hogy „A problémamegoldás elmélete” és a „Döntéselméleti felfogásmódok, irányzatok” című fejezet „Kindler József kéziratának felhasználásával készült”, ugyanakkor ez tudományos szempontból nem tekinthető szabályszerű hivatkozásnak. Az a plágium gyanúját legalábbis felveti.”
A blog megkérdezte Paprika Zitát az esetről. Válaszában azt írta, "gondolom azt Ön sem tartja életszerűnek, hogy a Tanár úr egyetértése nélkül használtam fel korábbi közös munkánk részleteit, majd felkértem lektornak. Lektorként tökéletesen tisztában volt a két mű összefüggésével, és semmiféle aggály nem merült fel benne sem akkor, sem később.”
