„Ava Wherley szeret olvasni – főleg thrillereket. De ha az iskola számára kell olvasni, az más tészta. Wherley most másodéves biológia szakos a Floridai Egyetemen, és egy héten legalább olvasmányonként 100 oldalnyit kap 3 különböző tantárgyból” – kezdi az Inside Higher Ed cikke, aztán kitér arra is, hogy Anna You Tube-on szereti inkább megnézni azt, amit a szakirodalomból kiolvasni. Számára efektívebb ez a módszer, mivel jobban megjegyzi az ismeretanyagot, ha kép és hang is társul hozzá.
Nem Ava az egyetlen, aki hasonlóan van a kiosztott kötelezően elolvasandó anyagokkal. Akár a Floridai Egyetem hallgatóit, akár európai egyetemekét nézzük, sok esetben használnak a diákok összefoglalásra alkalmas programokat, amikkel jelentősen lerövidíthetik az anyagot és mégis benne marad a szükséges, tömör információ. Ezt sok esetben azért alkalmazzák, mert azt az olvasási időt más, akár számukra fontosabbnak ítélt, tevékenységgel is tölthetik. Van, aki a tanulmányai mellett heti 20 órában dolgozik és ezen felül még plusz közösségi feladatokat is vállal, így a számára kevésbé fontosnak ítélt irodalmat vagy nem olvassa el, vagy háttérzajként videó megosztón vagy hangos könyvben beteszi, amíg otthon dolgozik.
A Z generáció olvasási szokásai
A The Chronical of Higher Education egy nemrég megjelent podcastjában is ennek a témának egy hasonló aspektusáról tárgyalt. Azt a kérdéskört járták körbe, hogy a Z generáció olvasásái szokásai tényleg csődöt jelentettek-e. A professzorok arról számolnak be, hogy a diákok felkészületlenül érkeznek a felsőoktatási rendszerekbe, képtelenek hosszabb anyagok elolvasására, és ez aggasztó lehet az akadémiai jövőjükre nézve.
Az anyagok végig olvasásának, viszont nem a lustaság az oka. Egyszerűen az okos eszközök megjelenése óta az aktív figyelem ideje lekorlátozódott és a diákok képtelenek 5 oldalnál hosszabb anyagokat elolvasni. „A szakszövegek olvasása egy ingerszegény folyamat és a Z generációnak folyamatosan pörgő tartalomra van szüksége” – fogalmazta meg Beth McMurtrie a The Chronical of Higher Education vezető újságírója. McMurtrie azt is hozzá tette, hogy ez nem egy egyedülálló fenomén, a korábbi években is tapasztalhatóak voltak változások, csak a technológia fejlődésével felgyorsult a folyamat és az emberi agy befogadóképessége is változik.
Lehetséges jövő?
Mivel a folyamat nem könnyen visszafordítható, ezért mind a Chronical podcastjában felhozott professzorok véleményei, mind pedig az Inside Higher Ed-ben megszólaltatott tanárok azt mondják, hogy nekünk kell haladni a korral. Alkalmazni kell az okoseszközök nyújtotta lehetőségeket, és megtanítani a diákokat arra, hogy hogyan tudják a szükséges és helyes információt kisajtolni a programokból.
Bár Magyarországon az egyetemi oktatáshoz szükséges tudományos szövegek végig olvasási szokásairól nincs pontos adat, arról viszont lehet tudni, hogy egyre több könyvet vesznek a kezükbe a fiatalok, mégha ez igazából szórakoztató irodalom is. Illetve arról is van tudomásunk, hogy az, amikor egyetemi feladatoknál a Corvinus Egyetemen használhatták a diákok a mesterséges intelligencia segítségét. Jelenleg gyerekcipőben jár az MI bevezetése az egyetemi órákra, de nem lehetetlen, hogy a jövőben már aktív része lehet majd a feladatok elvégzésének.
