Az egyetemisták 18 százaléka soha, 14 százaléka csak alkalmanként kap anyagi segítséget otthonról

Az egyetemisták többsége több lábon áll. Nem mindannyian számíthatnak anyagi segítségre otthonról.

  • Székács Linda

A nappali tagozaton tanuló egyetemi hallgatók 34 százaléka rendszeresen, 40 százaléka alkalmanként dolgozik - derül ki a CIB Bank friss, 18-25 év közötti egyetemistákat vizsgáló repreneztatív felméréséből.

A kutatás során a bank arra volt kíváncsi, hogy a magyar egyetemisták honnan, hogyan teremtik elő a megélhetésük költségeit.

A válaszokból kiderült, hogy a diákok többsége több lábon áll:

  • 47 százalékuk említette a szülői támogatást,
  • 41 százalékuk a korábbi megtakarítást,
  • 35 százalékuk a rendszeres munkát,
  • 33 százalékuk az alkalmi munkákat,
  • 16 százalék pedig a diákhitelt.

Míg Budapesten az átlagnál magasabb, 50 százalék fölötti a rendszeres munkavállalók aránya az egyetemisták körében, vidéken inkább az alkalmi munkák népszerűek.

Mekkora összegű támogatást kapnak otthonról?

Ha nem általában a bevételi forrásokra, hanem konkrétan az otthonról érkező anyagi támogatásra irányult a kérdés, már jóval nagyobb volt azoknak az aránya, akik azt állították, hogy időnként kapnak pénzt a szüleiktől - írja a közleményében a CIB Bank.

A felmérés eredményei szerint a magyar egyetemisták 18 százaléka egyáltalán nem, 14 százalékuk csak alkalmanként kap otthonról anyagi segítséget. A válaszadók 34 százaléka havi 50 ezer forintnál kevesebb anyagi támogatást kap a szülőktől, míg 100 ezer forint feletti összegről a válaszadók mindössze 9 százaléka nyilatkozott.

"A fővárosban élő diákok között ugyanakkor jóval többen vannak azok, akik anyagilag függetlenek a szülőktől: 34 százalékuk mondta azt, hogy egyáltalán nem kap pénzt otthonról" - szerepel a közleményben.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.