Eduline: Az utóbbi években több magyar diák is bekerült Borostyán-ligás egyetemre. Mikor döntötted el, hogy középiskola után Amerikában szeretnél tovább tanulni?
Markovics Áron: Az az igazság, hogy a tizediket Amerikában töltöttem Michiganben. Élveztem, hogy bármilyen órát felvehettem, amit csak akartam. Nem volt semmi kötöttség. Persze rögtön beiratkoztam a legnehezebb matekórára: így tizedikesként azt tanultam, amit a tizenkettedikesek. A suli még azt is felajánlotta, hogy járjak be a helyi főiskola matekkurzusára. És nekem nagyon bejött az oktatás szabadsága, hogy
kint azt tanulsz, amit akarsz, és olyan tempóban és olyan szinten, ahogyan akarod.
Emiatt már egy-két hónap után tudtam, hogy később valamelyik amerikai egyetemre szeretnék bekerülni, és miután hazajöttem, elkezdtem erre tudatosan is készülni.
Ez pontosan mit takart?
Kezdésképpen több ezer órányi YouTube-videót megnéztem, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy bejussak egy ilyen elit intézménybe. Érdekes volt, hogy Európában a nyelvtudás mellett gyakorlatilag egy jó bizonyítványt meg pár, lehetőleg nemzetközi versenyeredményt kell felmutatni ahhoz, ha valaki be akar kerülni egy neves egyetemre, ehhez képest Amerikában az iskolán kívüli tevékenység is számít, persze azért a teszteket jól meg kell írni. Nekem a kompetenciateszt első próbálkozásra is jól sikerült, az esszékben pedig a Milestone Intézet mentora segített.
Fontos, hogy a felvételi során egy nagyon céltudatos személyiséget kell sugározni az egyetem felé, amiben leírod te milyen vagy, miért jelentkezel az egyetemre, és az ott szerzett tudással hova szeretnél eljutni.
Az iskolán kívüli tevékenységeknél egy amerikai egyetem mit néz?
A proaktivitást, a kezdeményező-és vezetői készséget mindenhol szeretik. Én például megkerestem a Holdblogot (gazdasági témákkal foglalkozó oldal – A Szerk.), hogy publikálnák-e néhány cikkemet, és beleegyeztek, sőt tavaly nyárra még egy gyakornoki pozíció is összejött. Emellett néhány barátommal alapítottam egy környezetvédelmi egyesületet is, és szerveztünk programokat iskolákba. Ezeket pedig alaposan ki is fejtettem az esszéimben. Tudtam, hogy mindenhol nézik, hogy beleillek-e az adott egyetem kultúrájába.
Hány helyre adtad be a jelentkezésedet, és végül miért pont a Dartmouthra esett a választásod?
Biztosra mentem, nagyjából az összes Borostyán-ligás egyetemre jelentkeztem, plusz még a többi elit intézményre, mint például a Berkeley vagy University of Chicago. 8 elitintézményben focis hasonlattal élve kapufát lőttem, mert jónak találták az anyagomat, de a kvótába épphogy nem fértem bele, és várólistára helyeztek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy rendelkezek a szükséges kvalifikációkkal, de idén nem tudtak nekem helyet ajánlani. Több egyetemre viszont bekerültem, végül pedig a Dartmouth mellett döntöttem, mert kiemelt ösztöndíjat kapok.
Milyen tárgyakat fogsz tanulni?
Matematikát és közgazdaságtant. Aztán majd a későbbiekben meglátjuk, mihez kapok kedvet.
Biztosan sokan kérdezték már, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Az az álmom, hogy a Wall Streeten a pénzügyi szektorban egy tőkealapnál kapok munkát, de akkor sem leszek csalódott, ha az élet másfele sodor. Jelenleg például az egyik, egyébként Harvardon tanuló, barátommal alapítottunk egy vállalkozást, amelyben szeretnénk minél több magyar középiskolásnak a tengerentúli továbbtanulásban segíteni.
Áron mellett a Milestone Intézet másik diákja, Soproni András az Arizonai Egyetem asztronómiai programjába került be.
