Tízévesen tudta meg, hogy elveszíti a látását - ma már jogász és doktorandusz

Lengyel Júlia tízévesen tudta meg, hogy elveszíti látását, de ez nem akadályozta meg abban, hogy jogász legyen.

  • Eduline

„Tízéves voltam, amikor látóideg-sorvadást diagnosztizáltak nálam. Azóta folyamatosan romlik a látásom. Mostanra már csak hallás után tudok bármit elolvasni, nem ismerem fel az embereket még akkor sem, ha mellettem állnak. Teljesen a halló-tapintó életmódra kell hagyatkoznom, és vakvezető kutyával közlekedek” – mesélte Lengyel Júlia.

Pontosabban: dr. Lengyel Júlia. A középiskola után egyértelmű volt számára, hogy a lakóhelyéhez legközelebb található jogi karra felvételizik, így jutott be a győri Széchenyi István Egyetemre.

„A professzorok segítőkészek voltak, mindig szóban vizsgáztattak, találtunk alternatív megoldást arra, hogy tanulhassak és számot adhassak a tanultakról. A technológia már sok mindenben segítséget jelent, ezért az elektronikus tananyagból én is fel tudtam készülni a vizsgákra. Szerettem a hallgatói életet. Az egyetem ösztöndíjjal, laptoppal és nyelvvizsga-felkészítéssel is támogatott” – emlékezett vissza.

Széchenyi István Egyetem

A diploma megszerzése után fél évvel munkába állt. „A legtöbb munkáltató esélyt sem adott arra, hogy megmutassam, képes vagyok ellátni a meghirdetett munkakört. Ha elárultam sérültségemet, nem hívtak be az interjúra, ha nem fedtem ezt fel előzetesen, az volt a gond. Valójában, mint kiderült, előítéleteik miatt féltek alkalmazni. Keserű időszak volt, aztán a Mosonmagyaróvári Család- és Gyermekjóléti Központ vezetője kifejezett ajánlattal keresett fel. Az intézményben én alakíthattam ki a jogi szolgáltatási portfóliót. Fontos tapasztalat számomra, hogy megtanultam kezelni az ügyfelek reakcióit is. Ha bejöttek, megdöbbentek azon, hogy nem látok, de miután az ő problémájukra tereltem a figyelmet, már természetesként kezelték a helyzetet. Örülök annak is, hogy emellett lehetőséget kaptam a tapasztalatszerzésre egy ügyvédi irodában” – idézte a győri egyetem közleménye a jogászt, aki kisfia megszületését követően is aktívan dolgozik.

Egyszer saját ügyvédi irodát szeretne nyitni, munkája mellett az egyetemre is visszatért, doktoranduszként.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.