„Ami most folyik, az nem digitális oktatás. Oktatásnak sem nevezném”

„Nagyon nehéz belerázódni a távoktatásba úgy, hogy gyógytornászként szinte végig gyakorlati óráink vannak. Mind a tanulóknak, mind a tanároknak nehézséget okoz, hogy hogyan adják át egy-egy technika bemutatását, és mi azt, hogyan kivitelezzük és sajátítsuk el itthon” – mesélte egy egyetemista az Eduline-nak, aki szerint az önállóság miatt sokkal nagyobb nyomás nehezedik rá, mint általában, hiszen nincs mellette senki, aki szólna, hogy egy adott fogást nem úgy csinál, ahogy kellene.

De nem csak a rengeteg gyakorlatot igénylő képzéseken problémás a távoktatás. Egy másik egyetem másodéves hallgatója szerint „nem egészen értik az egyetem vezetői, hogy mi is a digitális oktatás. Ami most folyik, az nem digitális oktatás. Oktatásnak sem nevezném. Általában az egyetemeken oktatnak, majd vizsgáztatnak. Most csak vizsgáztatnak” – írta.

Olvasónk úgy képzelte a távoktatást, hogy majd az oktatók előadásokat és konzultációkat tartanak az online felületeken, ehelyett a legtöbb tárgyból csupán megkapták a könyv digitális változatának megvásárlási linkjét, hogy abból tudnak készülni a vizsgára. Ami ugyancsak problémás lesz, mivel olyan platformon zajlanak majd a számonkérések, amelyeket az oktatók sem szívesen használnak, mert elmondásuk szerint is átláthatatlan. Arról nem is beszélve, hogy a rengeteg órai munka és több tízezer karakteres beadandók mellett a zárthelyikre és a vizsgákra való felkészülésre már nem is marad idejük.

„A médiából nagyrészt annyi jön le az embereknek, hogy minden oké, megy minden tovább, még be se kell járnunk az egyetemre. Közben mi éjt nappallá téve beadandókat gyártunk, irgalmatlan határidőkkel és szakdolgozati kritériumokkal. Ezt nem lehet sem lelkileg, sem fizikailag sokáig bírni. Mikor veszik már észre?”

Ha ti is megosztanátok velünk, hogy milyen a távoktatás az egyetemeteken, írjatok nekünk Facebookon vagy az [email protected] címre.