Ahol a világ legjobb tanárait képezik: mi a siker receptje?

Dél-Koreában minden száz jelentkezőből csak öt lehet tanár, Kanadában hat évig tanulnak a leendő oktatók, Észtországban pedig még a diploma megszerzése után is tutoriális rendszerben dolgoznak a pedagógusok. Mi a titka a színvonalas pedagógusképzésnek? És vajon itthon érzékelhető eredményt hozna-e a rendszer átalakítása?

  • Eduline
Alapjaiban változtatná meg a tanárképzés rendszerét az új felsőoktatási és közoktatási törvény tervezete, valamint a pedagóguséletpálya-modell – igaz, egyelőre mindhárom koncepció lekerült a kormány munkarendjéről. Az életpályamodell szerint a diákokat két emelt szintű érettségi és az alkalmassági vizsga eredményei alapján veszik majd fel a kétszakos, osztatlan tanári képzésre. Az abszolutórium megszerzése után a hallgatóknak egyéves gyakorlaton kell részt venniük, így csak a hatodik év után kaphatják meg diplomájukat. A tanári bérekről, minősítő vizsgákról és a képzés sajátosságairól további részleteket itt olvashatsz.

Dél-Korea, Finnország és Kanada: többek között ez a három ország tarolt az OECD-országok oktatási rendszerének eredményességét összehasonlító 2009-es, legfrissebb PISA-vizsgálaton, vagyis ezekben az országokban a legjobb a tizenöt éves diákok szövegértés, matematikai és természettudományos problémamegoldó képessége - a magyar diákok PISA-eredményeiről szóló összefoglalónkat itt olvashatod.

Az oktatáskutatók aligha lepődtek meg az eredményeken, a három ország köz- és felsőoktatási szisztémája ugyanis egy dologban megegyezik. Mindenhol a legtehetségesebb egyetemisták közül választják ki a leendő tanárokat, Dél-Koreában például a legjobb felvételi eredményeket elérő öt,

Finnországban pedig a felső tíz százalékból kerülnek ki a későbbi általános- és középiskolai pedagógusok

.

A finn hallgatóknak egy háromszáz kérdésből álló feleletválasztós teszten kell átmenniük, ha az ötéves tanárszakokon szeretnének tanulni – első körben ezzel mérik fel a jelentkezők alapkészségeit. Az országos vizsgát továbbiak követik: a felsőoktatási intézmények különböző szóbeli és írásbeli tesztekkel választják ki a tanári pályára legalkalmasabb tanulókat.

Dél-Koreában az általános iskolai pedagógusokat kizárólag állami egyetemeken képzik, amelyekre a szigorú létszámkorlát miatt szintén csak a legjobbak kerülhetnek be. Finnországhoz hasonlóan Kanadában is része a felvételi folyamatnak az alkalmassági vizsga, a négy-ötéves tanulmányok elvégzése után pedig egy kötelező, egyéves szakmai gyakorlaton vesznek részt a diákok.

Mi a siker receptje?A PISA-felmérésben átlagon felül teljesítő európai országok sorában Finnországot Hollandia követi. Az elemi és a középiskola első éveiben oktató tanárok négyéves főiskolai képzés végén szerezhetik meg diplomájukat, míg a gimnázium felsős évfolyamain tanító pedagógusok három plusz kétéves bachelor-master képzésen vesznek részt. Bár a szakmai gyakorlat nem kötelező, az elmúlt években egyre gyakoribbá vált, hogy az egyetemek és főiskolák együttműködnek tanárképző intézetekkel, amelyek tanítási gyakorlatokat szerveznek a leendő pedagógusoknak.

Szintén előkelő helyen végzett Észtország, ahol az általános iskolai tanárokat osztatlan, a középiskolai oktatókat pedig BA-MA-rendszerű, három plusz kétéves szakokon képzik. Az elméleti tanulmányokkal párhuzamosan futó gyakorlati tréningnek köszönhetően mire megkapják a diplomájukat, jelentős tanítási tapasztalatot szereznek.2004 óta a frissen végzett hallgatók beléphetnek egy egyéves szakmai előkészítő programba is.

A kelet-európai országok közül egyedül Lengyelországban értek el a diákok átlagon felüli eredményt. Itt az általános-, valamint a középiskolák alsóbb osztályaiban tanítóknak BA-, a felsőbb évfolyamok óraadóinak pedig MA-diplomával kell rendelkezniük. A képzés mindkét típusában fontos szerepe van a gyakorlati tréningeknek.

Nem a képzés hossza dönti el, hogy jó vagy rossz tanárok kerülnek az iskolákba„A diákok teljesítményére nagy hatással van a tanárok felkészültsége, főként a betanulási időszaknak és a munka melletti folyamatos tanulásnak van nagy hatása” – mondja Halász Gábor oktatáskutató. Szerinte ez utóbbira kellene nagy hangsúlyt fektetni, erre azonban nem feltétlenül a mostani féléves tanítási időszak megduplázása a megoldás. Az oktatáskutató szerint a tanárképzés minősége nem egyenesen arányos a képzés hosszával, ahogy a gyakorlati időszaknak sem az időtartama, hanem a minősége a döntő – ez pedig attól is függ, milyen színvonalú szakmai munkát végeznek a gyakorlóiskolák pedagógusai. Halász szerint „nem 18 éves korban dől el, hogy kiből lesz tanár”, így a dél-koreai vagy finn felvételi szigora önmagában csak a szakma presztízsének emelkedésére jelent garanciát.

B.B.

eduline

Hozzászólások

A pedagógia nagy tabuja: miért nem szólhatnak bele a gyerekek abba, amit tanulnak?

Amikor az oktatás megújításáról, tantervi reformokról vagy az iskolák modernizációjáról folyik a vita, a felnőttek – politikusok, szakértők, pedagógusok és szülők – végeláthatatlan csatákat vívnak egymással. Összecsapnak a kötelező tananyag mennyiségén, a tantárgyak struktúráján, az óraszámokon és a méréseken. Egyetlen kérdést azonban szinte sehol a világon nem tesznek fel: Miért nem szólhatnak bele maguk a tanulók szervezetten, elfogadott módon és érdemben abba, hogy mit és hogyan tanuljanak? Vélemény.

@eduline.hu 👊 📢 Szerda este tartották a Civil Ellenállás Napját a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt, ahol tanárok, emberi jogi aktivisták mellett Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter is beszédet mondott. 🗣️ #fyi #magyartiktok #eduline #civil ♬ eredeti hang - eduline.hu