Ahol a világ legjobb tanárait képezik: mi a siker receptje?

Dél-Koreában minden száz jelentkezőből csak öt lehet tanár, Kanadában hat évig tanulnak a leendő oktatók, Észtországban pedig még a diploma megszerzése után is tutoriális rendszerben dolgoznak a pedagógusok. Mi a titka a színvonalas pedagógusképzésnek? És vajon itthon érzékelhető eredményt hozna-e a rendszer átalakítása?

  • Eduline
Alapjaiban változtatná meg a tanárképzés rendszerét az új felsőoktatási és közoktatási törvény tervezete, valamint a pedagóguséletpálya-modell – igaz, egyelőre mindhárom koncepció lekerült a kormány munkarendjéről. Az életpályamodell szerint a diákokat két emelt szintű érettségi és az alkalmassági vizsga eredményei alapján veszik majd fel a kétszakos, osztatlan tanári képzésre. Az abszolutórium megszerzése után a hallgatóknak egyéves gyakorlaton kell részt venniük, így csak a hatodik év után kaphatják meg diplomájukat. A tanári bérekről, minősítő vizsgákról és a képzés sajátosságairól további részleteket itt olvashatsz.

Dél-Korea, Finnország és Kanada: többek között ez a három ország tarolt az OECD-országok oktatási rendszerének eredményességét összehasonlító 2009-es, legfrissebb PISA-vizsgálaton, vagyis ezekben az országokban a legjobb a tizenöt éves diákok szövegértés, matematikai és természettudományos problémamegoldó képessége - a magyar diákok PISA-eredményeiről szóló összefoglalónkat itt olvashatod.

Az oktatáskutatók aligha lepődtek meg az eredményeken, a három ország köz- és felsőoktatási szisztémája ugyanis egy dologban megegyezik. Mindenhol a legtehetségesebb egyetemisták közül választják ki a leendő tanárokat, Dél-Koreában például a legjobb felvételi eredményeket elérő öt,

Finnországban pedig a felső tíz százalékból kerülnek ki a későbbi általános- és középiskolai pedagógusok

.

A finn hallgatóknak egy háromszáz kérdésből álló feleletválasztós teszten kell átmenniük, ha az ötéves tanárszakokon szeretnének tanulni – első körben ezzel mérik fel a jelentkezők alapkészségeit. Az országos vizsgát továbbiak követik: a felsőoktatási intézmények különböző szóbeli és írásbeli tesztekkel választják ki a tanári pályára legalkalmasabb tanulókat.

Dél-Koreában az általános iskolai pedagógusokat kizárólag állami egyetemeken képzik, amelyekre a szigorú létszámkorlát miatt szintén csak a legjobbak kerülhetnek be. Finnországhoz hasonlóan Kanadában is része a felvételi folyamatnak az alkalmassági vizsga, a négy-ötéves tanulmányok elvégzése után pedig egy kötelező, egyéves szakmai gyakorlaton vesznek részt a diákok.

Mi a siker receptje?A PISA-felmérésben átlagon felül teljesítő európai országok sorában Finnországot Hollandia követi. Az elemi és a középiskola első éveiben oktató tanárok négyéves főiskolai képzés végén szerezhetik meg diplomájukat, míg a gimnázium felsős évfolyamain tanító pedagógusok három plusz kétéves bachelor-master képzésen vesznek részt. Bár a szakmai gyakorlat nem kötelező, az elmúlt években egyre gyakoribbá vált, hogy az egyetemek és főiskolák együttműködnek tanárképző intézetekkel, amelyek tanítási gyakorlatokat szerveznek a leendő pedagógusoknak.

Szintén előkelő helyen végzett Észtország, ahol az általános iskolai tanárokat osztatlan, a középiskolai oktatókat pedig BA-MA-rendszerű, három plusz kétéves szakokon képzik. Az elméleti tanulmányokkal párhuzamosan futó gyakorlati tréningnek köszönhetően mire megkapják a diplomájukat, jelentős tanítási tapasztalatot szereznek.2004 óta a frissen végzett hallgatók beléphetnek egy egyéves szakmai előkészítő programba is.

A kelet-európai országok közül egyedül Lengyelországban értek el a diákok átlagon felüli eredményt. Itt az általános-, valamint a középiskolák alsóbb osztályaiban tanítóknak BA-, a felsőbb évfolyamok óraadóinak pedig MA-diplomával kell rendelkezniük. A képzés mindkét típusában fontos szerepe van a gyakorlati tréningeknek.

Nem a képzés hossza dönti el, hogy jó vagy rossz tanárok kerülnek az iskolákba„A diákok teljesítményére nagy hatással van a tanárok felkészültsége, főként a betanulási időszaknak és a munka melletti folyamatos tanulásnak van nagy hatása” – mondja Halász Gábor oktatáskutató. Szerinte ez utóbbira kellene nagy hangsúlyt fektetni, erre azonban nem feltétlenül a mostani féléves tanítási időszak megduplázása a megoldás. Az oktatáskutató szerint a tanárképzés minősége nem egyenesen arányos a képzés hosszával, ahogy a gyakorlati időszaknak sem az időtartama, hanem a minősége a döntő – ez pedig attól is függ, milyen színvonalú szakmai munkát végeznek a gyakorlóiskolák pedagógusai. Halász szerint „nem 18 éves korban dől el, hogy kiből lesz tanár”, így a dél-koreai vagy finn felvételi szigora önmagában csak a szakma presztízsének emelkedésére jelent garanciát.

B.B.

eduline

Hozzászólások

Új tanodát nyitottak Borsodban: húsz gyerekre négy segítő jut, az iskolai lemorzsolódás csökkentése a cél

Mintegy 30 millió forintból újítottak fel egy korábban rossz állapotú épületet a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Ormosbányán, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek tanulását segítő tanoda nyílt. A Tanulj, Tesó! Alapítvány új közösségi terében a diákok személyre szabott fejlesztést, korrepetálást és szakköri foglalkozásokat kapnak, de a tervek szerint a családok támogatására is nagy hangsúlyt fektetnek majd.

Bizonyos foglalkozásokat megtarthatnak a NOKS-dolgozók, de szaktanári órákat nem

A nevelést-oktatást közvetlenül segítő dolgozók nemcsak a pedagógusok munkáját támogathatják, hanem bizonyos feltételekkel önálló foglalkozásokat is tarthatnak az iskolákban. Szaktanári órák megtartására azonban a munkakörük nem jogosítja fel őket. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint a gyakorlatban mégis előfordul, hogy a pedagógiai asszisztensekre olyan feladatokat bíznak, amelyeket a végzettségük alapján nem láthatnának el.

Több mint 47 milliárd euróra növelné az Európai Parlament az Erasmus+ költségvetését

Az Európai Parlament az Európai Bizottság által javasolt 40,827 milliárd euró helyett 47,388 milliárd eurós keretösszeget szeretne biztosítani az Erasmus következő hétéves időszakára. A képviselők hangsúlyozták, hogy a nagyobb költségvetés elengedhetetlen ahhoz, hogy a program ne csupán egy szűk réteg kiváltsága legyen, hanem a különböző társadalmi és gazdasági hátterű fiatalok számára is valós lehetőséget nyújtson.