Diákinvázió az osztrák egyetemeken

Ausztria felsőoktatási intézményeiben 273 678 diák tanul, az osztrák hallgatók része ebből 77,4 százalékos, a 22,6 százaléknyi külföldi 61 832 tanulót jelent. A külföldiek kétharmada uniós országból érkezett, a 40,9 ezer EU-s hallgató több mint a fele német. Utánuk az olaszok következnek, ők 7167-en vannak. Jóllehet a magyarok száma e két előző diákcsoporthoz képest szerénynek mondható, az 1455 fő mégis abszolút rekordot jelent.

Nyelvhatárok nélkül

A magyar diákok közül a legtöbben, körülbelül ötszázan – miként azt Szabados Viktor, az Ausztriában tanuló magyar diákok szervezetének elnöke kiadványunknak elmondta – az Universität Wienen tanulnak (három éve még csak háromszáz magyar diák járt oda), a bécsi közgazdasági egyetemen közel háromszáz fős a magyar hallgatók tábora, míg a sorrendben a harmadik a bécsi műszaki egyetem, 150 hallgatóval. A negyedik–ötödik helyen holtversenyben a bécsi és a grazi zenei egyetem áll (ez utóbbi város négy egyetemén mellesleg összesen kétszáz hazánkfia tanul), további 150 magyar diák pedig Salzburg, Linz, Innsbruck és Leoben tanintézményeiben igyekszik diplomát szerezni.

A magyar diákokat, miként a többieket is, elsősorban a tandíjmentesség és a felvételi vizsga hiánya vonzza Ausztriába. A németeknek ráadásul nyelvi gondjaik sincsenek, otthon viszont felsőfokú intézménybe való bejutásukat numerus clausus (azaz a felvehetők létszámát megszabó előírás) korlátozza. A német diákok száma 2000-ben még csak 2,6 százalékát tette ki az ausztriai felsőoktatás hallgatóinak, számuk mára csaknem megháromszorozódott, és eléri a 7,3 százalékot. Elsősorban a kis különleges főiskolákra tódulnak, de előszeretettel választják a bécsi állatorvosi főiskolát is. Itt számuk 2000 és 2009 között meghatszorozódott, s ma ők alkotják a hallgatóság 20,6 százalékát.

A Bécs–Brüsszel asszó

Az Európai Unió mély felháborodása ellenére az orvosi egyetemeken már „honvédő“ intézkedést rendelt el az osztrák kormány, előírva, hogy a férőhelyek 75 százalékát osztrák állampolgárságú diákoknak kell fenntartani. Brüsszel keményen küzdött a diákok „szabad áramlásáért“, de amikor kiderült, hogy Innsbruckban az orvosi fakultás felvételijére több német diák „váltott jegyet“, mint amennyi osztrák, kénytelen volt beleegyezni a korlátozásokba.

Az Ausztriában tanuló német diákok száma a közeljövőben egyébként még inkább növekedni fog, a gimnáziumok ugyanis kilenc osztály helyett csak nyolc évfolyamból állnak a jövőben, ami azt jelenti, hogy most két „évjárat” is érettségizni fog egyszerre – kétszer annyian keresnek majd hát maguknak felső iskolát, sokuk bizonyára éppen a velük egy nyelven beszélő Ausztriában.

Hiába jelentek meg tehát az uniós tagsággal az osztrák egyetemeken-főiskolákon a magyar, szlovák és szlovén diákok csapatai, ők csupán parányi rajokat alkotnak a német hallgatók seregeivel összevetve. A külföldi diákok kérdése ezért az osztrák felsőoktatásban német problémára szűkül le, elannyira, hogy a bécsi kormány nemrég rendeletet hozott, amely szerint ha a német özön nyomán romlik az egyetemi oktatás színvonala, az intézmények felvételi korlátozást rendelhetnek el.

Panaszáradat

Már tavaly ősszel szükségintézkedések bevezetését kezdeményezte a bécsi közgazdasági egyetem vezetése. Christoph Badelt, az intézmény rektora nemrég a Der Standard című napilapban ecsetelte iskolája drámai helyzetét. Eszerint náluk 323 diákra egy professzor jut, az ideális oktató–hallgató arány eléréséhez meg kellene háromszorozni a tanárok számát, amihez kétszáz állásra lenne szükség, csakhogy a válság közepette, a mai ínséges költségvetési időkben nincs hozzá elég pénz.

Az előadások – hangzik a rektor további panasza – elviselhetetlenül túlzsúfoltak, az auditoriumokban a földön is ülnek hallgatók. Vizsgákra alig lehet feliratkozni, bejutni. A rektor szerint a helyzet orvoslására az intézménynek nincsen más eszköze, mint hogy a vizsgákon szekundák tömegével kiszűrjék a „fölös” gyerekeket. De hogy ne kelljen a kibuktatás e nem éppen tisztes fegyverével élni, Badelt azt szorgalmazta, hogy a kormány járuljon hozzá – mégpedig mielőbb – az egyetemre felvehetők számának korlátozásához. A szociáldemokrata párt tudománypolitikusa, Andrea Kuntzl november óta nem hajlandó az egyetem kérelmét elfogadni, s így a kormánykoalíció eleddig mindössze a publicisztikai szakra vonatkozóan tudott megegyezni abban, ezentúl megszabják, hány főt is lehet felvenni oda.

Távozó rektorok

Nemrégiben személycsere történt a néppárti irányítás alatt lévő tudományügyi minisztérium élén, az EU-biztossá kinevezett Johannes Hahn helyére Beatrix Karl lépett, aki egyelőre nem hajlandó a felvételiztetés visszaállításáról tárgyalni – noha azt elvben szükségesnek tartja –, és kijelentette, nem tud a költségvetésből több pénzt kihasítani. Szerinte az egyetemek vezetőinek kellene kreatívabbaknak lenniük, és önerőből kellene felhajtaniuk a helyzet orvoslásához szükséges gyógyszert, azaz a pénzt. Karl merevsége az úgynevezett Főiskolai Dialógust is veszélyezteti, ennek az ötvenfős testületnek a nyárig kellene oktatáspolitikai javaslatokkal előállnia, mindenekelőtt a bolognai folyamat finomítására vonatkozóan.

Ausztriában hatalmas tüntetés volt március közepén a „Bologna“, így az EU ellen. A felsőfokú intézmények produkcióját összehasonlíthatóvá tenni és egységesíteni hivatott rendszer Ausztriában különösen félresikerült, a diákok elsősorban amiatt haragszanak, hogy négy elvégzett évük változik háromévnyi bachelorrá, többet nem tudnak elismertetni. Karl egyelőre nem fogékony a változásokat szorgalmazók érveire, ezért a Dialógusban helyet foglaló 21 rektor közül 11 most hátat fordított a tárgyalóasztalnak. Ahol egyébként ott ülnek a közelmúlt heves diákmegmozdulásának a vezetői, az úgynevezett audimaximalisták is.

Földvári Zsuzsanna

Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhat meg az eduline szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2010 című kiadványból, amelyet megvásárolhat az újságárusoknál, vagy megrendelhet a www.hvgplusz.hu weboldalon.