Az amerikai egyetemi oktatók rendszerint beérik azzal, hogy növendékeiket figyelmeztetik: fel kell tüntetni a forrásokat, és követni kell az idézetekkel kapcsolatos általános szabályokat. Sok diák így nincs is tudatában annak, hogy nem pusztán komoly hiba, hanem a tudományos tevékenység integritásának súlyos megsértése olyan részleteket beemelni saját szövegükbe, amelyeknek nem ők a szerzői. A digitális technológia ráadásul megkönnyíti a szövegek átemelését, de ennél fontosabb, hogy a Wikipedia, a világhálós linkek és a fájlmegosztás korában az internet átalakítja a diákok felfogását a szerzői alkotó tevékenységről, egy-egy szöveg vagy kép egyediségéről.
A Rhode Island-i Egyetem egyik elsőéves diákja a világháló általános ismereteket tartalmazó oldaláról másolt le a hontalanságról szóló szöveget, és mivel a honlap nem jelezte a szerzőt, a hallgatónak eszébe sem jutott, hogy feltüntesse a forrást dolgozatában. A chicagói DePaul Egyetemen egy diákja pedig úgy vett át több bekezdést a hálóról, hogy azok betűi megmaradtak az eredeti formátumban, enyhe bíbor színt öltve - amikor ezt konzulense a szemére vetette, a fiatalember nem is próbált tagadni, csupán az érdekelte, miként tudná megoldani, hogy a betűk feketék legyenek. A világhálóról ollózott anyagokról szóló írásában a The New York Times harmadik példaként a Marylandi Egyetem hallgatóját említette. Az illetőt felelősségre vonták, mert az 1929-33-as gazdasági válságról szóló dolgozatát egyszerűen a Wikipedia internetes lexikon szócikkéből másolta ki. Kiderült: azt hitte, hogy ami az online lexikonban olvasható, közkincs, így fölösleges a forrást megjelölni.
"Bizony már létezik egy diáknemzedék, amely azzal nőtt fel, hogy az információ egyszerűen ott lebeg valahol a kibertérben, és látszólag nincs is szerzője - vázolta a helyzetet Teresa Fishman, a Clemson Egyetem tudományos etikai központjának igazgatója. - Minden bizonnyal azt hiszik, hogy az információ bárkinek a rendelkezésére áll, aki kinyújtja érte a kezét". Donald L. McCabe egyetemi tanár, a Rutgers Egyetem etikai központjának társalapítója 2006 és 2010 között végzett felméréseiben kimutatta, hogy a 14 ezer első- és másodéves diáknak mintegy 40 százaléka legalább néhány mondatot más szerző(k)től írt be dolgozataiba. Még ennél is súlyosabb, hogy míg egy évtizede 34 százalék volt azok aránya, akik a világhálóról történő másolást "súlyos csalásnak" minősítették, ma már csak a diákok 29 százaléka gondolja így. A 31 éves Sarah Brookover, a delaware-i Camden Egyetem végzős hallgatója elmondta, osztálytársainak jelentős része szentül meg van győződve arról, hogy szabadon bemásolhat bármit dolgozatába a szerző feltüntetése nélkül. Brookover az egyetem könyvtárában dolgozik, és nagy különbséget lát a könyvtári és az internetes anyaggyűjtés között. "Aki nem maga megy a könyvtárba, és nem veszi kézbe az adott írást a maga fizikai valóságában, nem fogja érezni, hogy az nem az ő tulajdona. Könnyen meggyőződésévé válhat, hogy a világhálón minden az övé" - fejtette ki a lapnak.
Nincs eredetiség, csak hitelesség?
Susan D. Blum, a Notre Dame-i Egyetem (Indiana) antropológusa a plágiumok nagy számát tapasztalva 234 diákot kérdezett ki. Arra a következtetésre jutott, hogy mai hallgatók mintegy válaszúton állnak a szerzőséggel kapcsolatos hagyományos felfogás és az új szemlélet között: másként látják a szöveget létrehozó személy és az azt idéző felhasználó közötti különbséget.Amint elmondta, az a gondolat, hogy a szerző egyéni erőfeszítése és tudása hozza létre az eredeti alkotást, a felvilágosodásnak az egyénről alkotott felfogásában gyökeredzik. Ezt a szemléletet érvényesíti a szellemi tulajdonról alkotott nyugati álláspont, amelyet a szerzői jogi törvény fogalmaz meg. Ma mindkét koncepciót megkérdőjelezik. "A szerzőséggel és az eredetiséggel kapcsolatos felfogásunk megszületett, majd kivirágzott - ma pedig alighanem hervadóban van" - hangsúlyozta.Véleménye szerint a fiatalok közül sokakat kevésbé érdekel az, hogy az 1960-as diáknemzedékhez hasonlóan egyedi és hiteles identitást teremtsenek maguknak, mint az, hogy különböző "személyiségekkel" kísérletezzenek, amire a közösségi hálózatok révén a net kézenfekvő lehetőséget nyújt. "Ma rendben van, ha nem akarod magad egyedülálló egyéniségként bemutatni, semmi baj, ha mások szavait adod vissza, és oké, ha olyasmit írsz, amiben nem is hiszel - idézte a diákok véleményét Susan D. Blum - Oké, ha fütyülsz arra, mi van a dolgozatodban, amíg teljesíted a feladatod, és jegyet is kapsz rá. És rendben van, ha olyan szövegekből állítod össze, amelyek forrását nem is tünteted fel, és nem a te érdemed". Amikor egy német tizenéves, Helene Hegemann regényéről kiderült, hogy mások írásaiból tartalmaz részleteket, a lány nem esett zavarba. "Nincs eredetiség, csak hitelesség" - próbálta igazolni eljárását. Néhány kritikus is védelmébe vette, és könyve a legjobbak közé került egy díj mezőnyében, jóllehet végül nem nyerte el azt. Sarah Wilensky, az Indianai Egyetem hallgatója vitába szállt Hegemannal. Szerinte a plágium nem a kreativitást, hanem az igénytelenséget és a renyheséget növeli. Úgy véli, a probléma abban gyökerezik, hogy a diákokat nem készítik fel megfelelően a középiskolában az egyetemi esszéírás intellektuális követelményeire - arra, hogy ne csak megértsék, hanem saját érvrendszerükbe szintetizálják mindazt, amit olvasnak."Ha megtanították volna őket a források figyelmes olvasására, összefoglalására, elemzésére és felhasználására, nem lenne szükségük a plágiumra, a források elhallgatására" - magyarázta.mti/edulineKönnyebb töri, nehezebb magyar és szinte változatlan matek – nagyjából így foglalhatók össze a 2026-os érettségi eredményei. Magyarból középszinten több mint három százalékponttal csökkent az országos átlag, történelemből viszont csaknem ugyanennyivel nőtt. Matekból és angolból alig változtak az eredmények 2025-höz képest, emelt szinten pedig több tárgynál éppen ellentétes trend rajzolódott ki.
Az a kérdés, hogy milyen tanárokra van szükség az iskolákban, első látásra egyszerűnek tűnik. A legtöbben azt válaszolnák: jól képzett, elkötelezett, a tantárgyukat szerető pedagógusokra. Mindez természetesen igaz. Mégis, ha végignézünk azokon az iskolákon, amelyek hosszabb időn keresztül képesek voltak valódi változást létrehozni, azt látjuk, hogy valami más is közös bennük. Vélemény.
Nem tette hatékonyabbá a köznevelési rendszert a központosítás, sőt tovább mélyültek a pedagógushiányból, az alulfinanszírozottságból és a túlzott adminisztrációból fakadó problémák – Lannert Judit szerint ez az egyik legfontosabb megállapítása annak az átfogó átvilágításnak, amely a Klebelsberg Központ és a tankerületi rendszer működéséről készült. A jelentést a kormány elfogadta, és ennek alapján döntött a köznevelés irányításának átalakításáról.
A gyógypedagógus-hiány jóval nagyobb lehet annál, mint amit az álláshirdetések alapján érzékelni lehet – erről beszélt Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. A szervezet szerint miközben az ellátásra szoruló gyermekek száma az elmúlt másfél évtizedben megduplázódott, a szakemberhiány továbbra is súlyos problémát jelent.
Az idei általános felvételiben 3845 hallgatót vettek fel tanári mesterképzésre, 468-cal többet, mint egy évvel korábban.
Átfogó átalakítást jelentett be a köznevelés irányításában a miniszterelnök. A kormány döntése értelmében megváltozik a Klebelsberg Központ szerepe, megszűnik annak középirányítói funkciója, és 2027-től az oktatás irányítása közvetlenül az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumhoz kerül.
2022 őszén több pedagógust is elbocsátottak, miután részt vettek a sztrájkjog korlátozása miatt indult polgári engedetlenségi akciókban. Mások a tiltakozások után maguk döntöttek úgy, hogy elhagyják az állami oktatást.
