A kutatási programban lefolytatott vizsgálat során csaknem nyolcezer fiatalt: egyetemi és főiskolai hallgatót kérdeztek meg jövőképükről, a képzéshez kapcsolódó terveikről és munkaerő-piaci kilátásukról. Az adatok összesítése után az elemzők számára világossá vált, hogy a nők kedvezőtlenebbül ítélik meg helyzetüket, mint a férfiak. Ez azt jelenti, hogy a gyengébbik nem képviselőit a jó fizetés kevésbé motiválja a diploma megszerzésében, sőt munkájukért alacsonyabb bért kérnének, mint azonos területen tevékenykedő férfitársaik. A női hallgatók inkább a munkanélküliséget akarják elkerülni a felsőfokú oklevéllel, egyszóval a biztonságot és a társadalmi visszajelzést, megbecsülést keresik. A másik nem hajtóereje ezzel szemben a magasabb fizetés és a vezető pozíció elérése.

Nem csak nálunk ez a helyzet

A kutatás adataiból az is kiolvasható, hogy a női hallgatók alulértékelik magukat a munkaerőpiacon. Ennek természetesen lehet maga a valóság is az alapja, nem véletlenül jelenik meg célkitűzésként az Európai Unió tagországaiban a nők és a férfiak közötti bérkülönbség csökkentése. Az Európai Bizottság 2009-ben bemutatott felmérése szerint, míg 2007-ben csak 15 százalék volt azonos beosztásban dolgozó nők és a férfiak között a nők bérhátránya, addig két évvel később már 17,4 százalék volt ez az arány. A felmérés eredményei is összecsengnek az előbbiekkel, hiszen a hallgatói válaszokból kiderült, hogy a jövedelem megítélésében a nők mind általános, mind személyes szinten alacsonyabb átlagértékeket adtak meg a férfiaknál. Tehát a szakmájukra vonatkozó átlagos fizetés meghatározásánál éppúgy kisebb összeget jelöltek meg a gyengébbik nem képviselői, mint akkor, amikor a számukra megfelelő életszínvonalat biztosító jövedelemről kérdezték őket.

Kevesebből megélnének a nők, mit a férfiak

Az adott szakmára jellemző nettó átlagkereset megadásakor a női hallgatók átlagosan 25 ezer forinttal alacsonyabb összeget tüntettek fel, mint a férfiak. Ez azt jelenti, hogy ők ennyivel kevesebb majdani fizetésre számítanak elhelyezkedésük után. Ahogy már említettük, a nők nemcsak anyagi lehetőségeik megítélésében, hanem anyagi igényeiket tekintve is hasonló mértékben maradnak el az erősebbik nemtől. Egy átlagos női hallgató 177.308 forintból tudná megfelelő életszínvonal mellett fenntartani magát, míg a férfitársaik 201.520 forintos átlagot adtak meg számukra megfelelő nettó fizetésként.

Egyedül a műszaki területen nem érvényes ez előbbi állítás, ott ugyanis a nők vágynak több pénzre. A többi foglalkozási területen azonban 9-10 százalékos különbség is mutatkozik abban, hogy mennyire taksálják magukat a két nem képviselői e téren. A legnagyobb eltérés a jogi és igazgatási, illetve a társadalomtudományi képzésen tanuló férfiak és nők elképzelése között van, itt 13 százalékkal kevesebbre tartják magukat a gyengébbik nem képviselői, ami az őket megillető fizetést illeti. Ez jelentős, 27-30 ezer forintos differenciát jelent, tehát ennyivel kevesebb pénzből építenék fel egzisztenciájukat. A különbség természetesen abból is fakad, hogy a nők és férfiak más-más pályákra lépnek nagyobb arányban. Ismert tény például, hogy a kevésbé jól fizető szakmákban - mint például a pedagógus - nagyobb a nők aránya.


Szakterületenként eltérőek a két nem igényei

A felsőoktatási hallgatók válaszai alapján készített kutatás szerint a bölcsészek - nemektől függetlenül - 110 ezer forintos átlagfizetéssel számolnak pályakezdőként. Abban azonban van eltérés, hogy mennyit tartanának szükségeshez a megélhetésükhöz: míg a férfiak 177 ezer forintot szeretnének kapni, a nőknek már 162-163 ezer forint is elegendő lenne.

Ebbe a sorba illeszkednek az orvos-és egészségtudományi hallgatók válaszai, amelyek 102 ezer forintos átlagfizetésről szólnak, ám optimálisnak a férfiak 214 ezer, a nők pedig 193 ezer forintos összeget gondolnak.

A jogi és igazgatási terület hallgatói már magasabb átlagfizetést csatolnak hivatásukhoz: mindkét nem 140 ezer forint körüli összeget jelölt meg, mint várható fizetés. A különbség itt is a fizetési igényeknél mutatkozik, hiszen míg a férfiak 239 ezer forintot keresnének, a nők ennél 30 ezerrel kevesebbel is beérnék.

A gazdaságtudományi területen pont fordított a helyzet: a jelenlegi kezdő keresetben vannak eltérések a két nem véleménye között. A férfiak szerint 147 ezer forint körüli összeget visznek haza a frissdiplomások ezen a szakterületen, a nők ennél kevesebbre, megközelítőleg 136 ezer forintra gondolnak. Abban azonban teljes az "egyetértés", hogy mekkora fizetést tartanának megfelelőnek: mindkét nem csaknem 198 ezer forintos bérből gazdálkodna.

A társadalomtudományi képzésben részt vevők közül a nők átlagosan valamivel több mint 126 ezer forintos fizetést lőttek be, a férfiaknál ez a szám ennél 9 ezer forinttal magasabb. Az eltérés az igényeknél megháromszorozódik, azaz míg a nők 183 ezer forintos fizetéssel lennének elégedettek, a "teremtés koronái" ennél 27 ezerrel többet tennének zsebre havonta.

Hasonló a helyzet a természettudomány valamely részén tanulóknál is: a vélt átlagkereset a nőknél 5 ezer forinttal alacsonyabb (120 ezer forint), mint a férfiaknál, és ez a különbség megmarad a vágyott összegnél is, ami a gyengébbik nem esetében 168 ezer forint. A műszakis tanulóknál a férfiak 172-173 ezerre teszik a jelenlegi frissdiplomások fizetését, a nőknél ez a szám 163 ezer forint körül mozog. Érdekes módon ennél a szakterületnél a nőknek lenne szüksége magasabb bérre életszínvonaluk biztosítására: a férfiak 210 ezer forintos, optimálisnak tartott járandóságánál 4 ezerrel többre.



edupress