Azóta, hogy megalakult az első egyetemi szintű intézmény, az itáliai Salerno híres orvosi iskolája, valamint az első valódi egyetem Bolognában, ezek – és az évszázadok során alakult több száz további intézmény – mind a felnövekvő generáció tudásvágyának kielégítését szolgálják, egyúttal a függetlenséget szimbolizáló, történelemformáló autonóm szerveződések. Minden patinás intézménynek megvannak a maga hősei: Nobel-díjasok, politikusok, írók, mártírok, mint például a cseh Jan Palach, film- és regényhősök. A lényeg azonban: egyetemistának lenni ma is a legjobb befektetés, a legjobb munka és a legjobb szórakozás a világon.

A Harvard egyetem

Verhetetlen a Harvard, az 1636-ban – a Massachusetts állambeli, Newtowne-ról Cambridge-re átkeresztelt kisvárosban – alapított egyetem évek óta az első helyen áll a világ legjobb felsőoktatási intézményeiről készült rangsorokban. A legrégebbi amerikai egyetem az új-angliai John Harvard telepesről, egy puritán lelkipásztorról kapta a nevét, aki könyvtárát és családjától örökölt vagyonának a felét is az intézményre hagyta. Kezdetben az egyház által működtetett Harvard az angol egyetemek klasszikus akadémiai képzési modelljét követte, ami az akkori uralkodó „ideológiával”, az első telepesek által vallott puritán filozófiával egészült ki. 

A puritanizmussal és az egyházzal azután az 1708-ban az egyetem élére került első világi elnök, John Leverett szakított, majd a provinciális intézményből Charles W. Eliot 1869-től kezdődő és negyven éven át tartó elnökségének idején vált a világra nyitott, felvilágosult, a protestáns elit által preferált egyetemmé, és bővült teológiai, jogi és orvosi fakultással. Eliot elnöksége során nyertek a nők bebocsátást az egyetemre, 1878-ban saját kollégiumot is alapíthattak.

A Harvard nemcsak a legelső egyetem a világon, de egyben a leggazdagabb is, alapítványában a 2007-es adatok szerint 37 milliárd dollárt gyűlt össze. Ami alaposan megkönnyíti a helyzetét, a közel 33 ezer dolláros tandíj mellett 3,2 milliárdos bevétele 2007-ben épphogy fedezte kiadásait. Pedig évente 20 ezren végeznek itt, a neves egyetem közel 350 ezer egykori diákkal büszkélkedhet, köztük hét amerikai elnökkel és negyven Nobel-díjassal.

A Harvard egyetem hivatalos címerén latinul díszeleg a felirat: Veritas (igazság). Az intézmény hivatalos színe 1910-től a karmazsinvörös, ami abból fakadt, hogy egy 1853-as egyetemközi evezősversenyen az intézmény két diákja (egyikük, Eliot lett később a Harvard elnöke) karmazsinvörös sálat viselt.

Oxfordi egyetem

Senki sem tudja pontosan, mikor alakult, mégis az angolszász világ legrégebbi egyetemeként tartják számon Oxfordot. A Londontól 80 kilométerre lévő Temze-parti városban a 11. század végén már folyt tanítás, ám az egyetemi szintű oktatás 1167-től kezdődött, miután az angol diákokat kitiltották a párizsi egyetemről. Az Oxfordi Egyetem teológiai, jogi, orvosi és bölcsészettudományi karral kezdte a működését, és alig egy évszázaddal később mindhárom területen nemzetközi tekintélyre tett szert. Ez annak is köszönhető, hogy neves tanárok – köztük Roger Bacon – a párizsi egyetemet maguk mögött hagyva, Oxfordba költöztek. A 17. század közepén, az angol polgárháború idején az egyetem a rojalista párt fellegvára volt, maga Oliver Cromwell állt az intézmény élén, és megvédte, amikor azt a puritánok a vallásra veszélyes nézetek terjesztése miatt be akarták zárni. Mérföldkőnek számított az egyetem életében az 1878-ban alapított első női kollégium, a Lady Margaret Hall, ám a nők teljes jogú egyetemi tagságot csak 1920-ban kaptak.

Az évszázadok során legalább 25 brit kormányfő, harminc külföldi állam- vagy kormányfő, 47 Nobel-díjas, hat király, húsz canterburyi érsek, ötven olimpiai bajnok, a száz legfontosabb szigetországi cég tíz vezérigazgatója és elnöke koptatta az egyetem padsorait. A brit alsóház 107 majdani képviselője, 140 lord tanult Oxfordban, a jelenlegi munkáspárti kormány húsz tagja, köztük a belügyminiszter, a külügyminiszter, az ellenzéki konzervatívok árnyékkormányának 14 tagja, köztük maga David Cameron pártelnök, a 2010-es választások várható győztese.

Ösztöndíjban Oxford az egyik leggálánsabb a szigetországban, a hároméves képzésre 10 550 fontot, a négyévesre pedig 13 775 fontot vehetnek fel az alacsony jövedelmű családokból kikerült diákok. A tandíj a mostani tanévben a brit, illetve az EU-ból érkező diákoknak 3225 font, a tengerentúliaknak pedig 11 750 font. Az egyetem azonban pénzhiánnyal küszködik, a 2007–2008-as tanévben ugyanis 755 millió fontos bevétele épphogy fedezte 749 millió fontos kiadásait. Bár az egyetemnek van egy jelenleg 3,4 milliárd fonttal rendelkező alapítványa az új projektek finanszírozására, az egyetem kilencszáz éves történetében az első külföldi (új-zélandi származású) rektor, John Hood tavaly a régi diákok körében 1,25 milliárd fontos adományozási kampányt indított.

Nem könnyű bejutni a 20 ezer diák közé (ebből 8100 posztgraduális képzésben vesz részt), aki évente Oxfordban tanulhat; ötszörös a túljelentkezés. De aki egyszer bekerült, szinte biztos, hogy be is fejezi a tanulmányait, a felvett diákok mindössze 1,1 százaléka bukik ki, miközben a brit átlag 7,1 százalékos. Sőt, szinte biztos lehet benne, hogy állást is kap, az egyetemi statisztikák szerint a két éve végzett diákok 91 százaléka már a diplomaszerzést követő hat hónapon belül elhelyezkedett.

Sorbonne

A legrégebbi francia felsőoktatási intézmény, az 1170-ben létrehozott Párizsi Egyetem egyik kollégiuma volt a Sorbonne, amely alapítójáról, Robert de Sorbon teológusról kapta a nevét. A szegényparaszti családból származó, magát IX. Lajos király udvari lelkészévé felküzdött teológus a diákok elhelyezésére hozta létre 1257-ben a kollégiumot, ahol Sorbon előadásait kezdetekben alig húsz diák hallgatta. Hamarosan az egyetemi teológiai oktatás központja lett a kollégium, és egy idő után már magát Párizs egyetemét is Sorbonne-ként emlegették. Egyébként a Párizsi Egyetem is egyházi intézményként indult, a Notre Dame székesegyház iskoláiból jött létre, pápai támogatással; diákjai dialektikai, csillagászati, nyelvi, retorikai és matematikai tanulmányokat folytathattak.

Első női professzora a lengyel származású Marie Curie volt. Falai között alapította meg Pierre Coubertin báró 1894-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. A Sorbonne diákjainak 1968-as nevezetes, Franciaországot felforgató tüntetéssorozata vezetett el az 1970-es oktatási reformhoz, amely a párizsi egyetemet 13 felsőoktatási intézményre osztotta, közülük négyet máig Sorbonne-nak hívnak. Két éve pedig Abu Dhabiban hozott létre Párizs közösen a szaúdi állammal francia nyelvű társegyetemet, a Paris–Sorbonne Universityt.

Uppsala

Kétszer egy évben, a professzorok beiktatásakor és a doktori diplomák kiosztásakor megszólalnak a harangok Skandinávia legrégebbi felsőoktatási intézményében, az Uppsala Egyetemen – ezzel is emlékeztetve az egykori szoros egyházi kapcsolatra. Az alapító 1477-ben a svéd katolikus egyház prímása volt, az egyetemen az induláskor ötven diák részesült teológiai oktatásban. A Svédországban dúló vallási viták miatt azonban 1510-ben bezárták, s kapuit csak 85 év elteltével nyithatta meg újra. 

A teológia mellett csillagászattal, természettudományos és latin nyelvű retorikai képzéssel bővült egyetem fejlődése a 17. század elején indult el, amikor is az Észak-Európa vezető katonai hatalmává előlépett Svédországban II.Gusztáv Adolf uralkodónak jól képzett hivatalnokgárdára volt szüksége hatalma továbberősítéséhez. Az uralkodó minden anyagi támogatást megadott az egyetemnek, és több száz hektár, máig az intézmény tulajdonában lévő termőföld adományozásával biztos pénzügyi alapot teremtett a számára.

A nagyvilág felé a 18. század közepén nyitott az egyetem, a svéd diákok európai országokban kezdtek el vendéghallgatni, a külföldiek pedig Uppsalában. Közel négyszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a nők bebocsátást nyerjenek az egyetemre, az első doktori címet szerzett nő 1883-ban Betty Pettersson történész volt.
Az egyetem az évtizedek során újabb és újabb karokkal bővült, az 1950-es években még csak 5 ezren tanulnak padsoraiban, mára viszont már 20 ezresre duzzadt a diáksereg.

Lomonoszov 

A legrégebbi orosz egyetem az 1755-ben – a költő-természettudós Mihail Vasziljevics Lomonoszov kezdeményezésére, ám a cári udvarban befolyásos Ivan Szuvaljov nemesember közbenjárására – hivatalosan a cárnő által rendeletben alapított Moszkvai Egyetem. Igaz, az elsőséget a Szentpétervári Állami Egyetem is a magáénak vallja, amely csak 1819-ben nyitotta meg kapuit a diákok előtt, de a Nagy Péter által 1724-ben létesített Szentpétervári Akadémiai Gimnázium jogutódjának tartja magát. 

Bárhogy legyen is, az 1940-ben Lomonoszov nevét felvett intézmény mindig is a legnagyobb orosz egyetemnek számított. Eredetileg három karral (filozófia, jog és orvostudomány) indult, de – eltérően a többi akkori egyetemtől – teológiai oktatás nem folyt az intézményben, merthogy arra külön iskolákat működtettek Oroszországban. Az előadásokat latinul és oroszul tartották. Az alapítást lehetővé tévő cári rendelet kimondta, hogy az egyetem a polgári származású diákok oktatását szolgálja, kizárta viszont a jobbágyszármazásúakat. Ily módon a 18. század végére a nemesi családokból bekerült diákokból volt kevesebb, és a professzorok többsége is a polgárság köreiből jött. Eredetileg az oktatás minden diák számára ingyenes volt, amihez – jóllehet az állam teljes egészében finanszírozta az egyetemet – elkelt a gazdag polgárok, nemesemberek, a tehetőssé vált egykori diákok támogatása.

Az alapító okirat meglehetősen nagy szabadságot adott az intézménynek, a rektort a professzorok maguk választhatták, és a nyomdában készült könyvek, újságok, egyéb kiadványok nem voltak cenzúrázva. A meglehetősen szabad szellem aztán az 1900-as évek elején szembe is fordult a cári udvarral, az uralkodó lemondását követelő mozgalom szerveződött az intézmény falai között. A cári kormány be is avatkozott, többször bezárta az egyetemet, 1911-ben pedig összetűzésekhez, a tanári kar lemondásához vezetett, hogy a cár katonákat vezényelt a campusra.

Az 1917. októberi forradalom aztán mindent megváltoztatott, munkásszármazású diákok is tanulhattak az intézményben, és a tandíjat is eltörölték, a kommunista ideológiát elutasító tanárok viszont kikerültek az egyetemről, sokuk börtönben végezte. Az egyetem eredeti épületében jelenleg már csak néhány kar működik, az intézmény 1953-ban a Sztálin utasításai alapján Moszkva délnyugati részén felhúzott hatalmas épületkomplexumba költözött. Jelenleg a 29 fakultással, 350 tanszékkel, 15 kutatóintézettel, négy múzeummal, botanikus kerttel rendelkező egyetemen évente több mint 40 ezer diák folytat tanulmányokat.

Tálas Andrea


Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhat meg az eduline.hu weboldal szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2009 című kiadványból, amelyet megvásárolhat az újságárusoknál, vagy megrendelhet a www.hvgplusz.hu weboldalon.