Saját tapasztalataim az ELTE BTK-n

Érettségi után kezdtem csak igazán izgulni - természetesen a felvételi miatt. Ugyanis az új pontszámítási módszer kiszámíthatatlan volt. Emlékszem, kéz a kézben izgultunk a ponthatárok éjszakáján osztálytársaimmal. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert Magyarország, sőt Európa vezető egyetemére, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre sikerült bejutnom. Meglepő módon alacsony volt a ponthatár, mindössze 320 pont elegendő volt ahhoz, hogy felvegyenek germanisztika szakra. Így lett belőlem német szakos hallgató.

  • Eduline

Azóta nagyon sok változás volt az életemben. Felkerültem vidékről a fővárosba, távol mindentől és mindenkitől. Saját magamnak kell mindent intézni tanulmányaim kapcsán, és ez az elején igazán nagy problémát jelentett. Itt már nincs az, mint középiskolában, hogy figyelmeztetnek a határidők miatt. Itt mindenki maga felel mindenért.

Kezdődött minden a beiratkozással. Gólyatábor után egy nappal kellett mennem, így már voltak ismerős arcok, leendő csoporttársak. Viszont, sajnos nem kaptam meg minden levelet, így nem vittem magammal minden bizonyítványt, levelet és iratot, amire szükség lett volna, emiatt újabb időpontot kellett kérnem. Tehát bármilyen ügyet szeretnétek intézni, mindig mindent (érettségi, középiskolai, nyelvvizsga bizonyítvány, stb…) vigyetek magatokkal. Másodszor azonban már sikerrel jártam.

Ezután a következő nehézséget a tantárgyfelvétel jelentette. Szerencsére gólyatáborban mindenről tájékoztattak minket, hogy kinél, melyik tárgyat érdemes felvenni. Ezért is tudom ajánlani, hogy ne hagyja ki senki azt a néhány napot. Nem csak a buliról szól az egész, hanem megismerheted leendő csoporttársaidat, valamint számos információt kaphatsz az egyetemi oktatás minden apró részletéről: mit, hogyan, kinél, és hol kell majd intézni. Tehát a tárgyfelvételemet ehhez mérten igazítottam.

Azt tudom tanácsolni, hogy ne azt nézzétek, hogyan lehetne 2 vagy akár 3 napba belesűríteni az előadásokat és gyakorlatokat, hanem érdeklődjetek saját érdeketekben az oktatók felől. Erre van lehetőség különböző szakos fórumokon, illetve beiratkozáskor is.

Tanuláson kívül nagyon sok lehetőség van a szabadidő eltöltésére. Diákmunkák, sport, szórakozás, kirándulás. Vannak közös programok, melyeket az egyetem szervez, ilyen például a sétahajó Budapestről Esztergomba, Adventozás Bécsben, a gólyabál és számos buli.

Szerencsésnek érzem magam, mert rövid időn belül szaktársaimból lettek a legjobb barátaim. A legtöbb barátot ugyanis az ember az egyetemi évei alatt szerezi meg: csoporttársak és szaktársak alkotják az új baráti társaságot.

Mindemellett, volt néhány kellemetlen tapasztalatom is. Egyik ilyen a decemberi vasutassztrájk. Nagyon nehezen, többszöri próbálkozásra sikerült csak hazakászálódnom. A másik emlékezetes pillanat már az újévben várt, kiderült ugyanis, hogy a kollégiumban valami hiba folytán kimaradt a fűtés, és nem volt melegvíz sem. Ám egyetlen telefonhívásomba került, és máris három lehetőség közül választhattam, hogy melyik szaktársamnál töltöm az éjszakát. Minden rosszban van valami jó.

Boldog Zsuzsanna

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.