Elgondolkodtatok már azon, honnan ered, hogy fényképezéskor mindenki azt mondja, hogy „csíííz”?
Sokszor halljuk vagy mondjuk azt fényképezéskor, hogy „csíííz”, de sokan nem tudják, hogy honnan is ered ez a szokás. A csíz (eredetileg cheese) azért jó, mert a benne lévő hangok kiejtése közben pont úgy áll a szánk, ami a természetes mosolyhoz a legközelebb áll - írta a Today I found out.
Azt nehéz megmondani, ki mondta először ezt fényképezéskor, de az első, hivatalos említése egy amerikai napilapban, a Big Spring Heraldban volt 1943-ban. Ott az egykori amerikai nagykövet, Joseph E. Davies árulta el az apró kulisszatitkot, aki szerint így akkor is lehet mosolyogni, ha az ember éppen Moszkvába készül. „Egy ravasz, nagyon nagy formátumú politikustól tanultam ezt a trükköt. De persze, nem fogom elárulni, ki is volt ő” – mondta a lapnak. Mivel Davies Franklin D. Roosevelttel dolgozott együtt, ezért sokan tudni vélik, ő az eredeti cheese feltalálója.
A fényképezés kialakulásától kezdve egészen az 1900-as évek elejéig nagyon ritka volt, hogy valaki mosolygott volna a fotókon. Ennek egyik oka a viktoriánus szemlélet volt (1837-1901), mely szerint csak a gyerekeknél, a parasztoknál és a részegeknél volt elfogadott a mosolygás.
De az is közrejátszott a mosolygás kerülésében, hogy akkoriban igen hosszú volt az exponálás ideje, 1826-ban például még 8 óra is lehetett, de előfordult, hogy több napig is tartott (hozzá kell tenni, akkoriban inkább tájakat fényképeztek). Az első, emberek fotózására is alkalmas eljárás a dagerrotípia volt, de még ennél is egy-másfél percig kellett mozdulatlannak maradni.
De az is logikus érv lehet a mosolygás elkerülésére, hogy a viktoriánus korban messzemenőkig nem volt fontos a szájhigiénia és a fogorvoslás sem volt fejlett, így leginkább kihúzták azokat a fogakat, amikkel bajuk volt.
Valamint azért is inkább komolyak a fotókon, mivel a fényképezkedés akkoriban igen drága mulatság volt, még a gazdagabbak is egyszer vagy kétszer engedhették meg maguknak, így ez akkoriban ünnepszámba ment.
A fényképezés a Kodak 1888-as megjelenésével változott meg. George Eastman alapította a céget és olyan „filléres” kamerákat dobott piacra, amelyek akkoriban 5 dollárba kerültek (ez mai áron nézve olyan 135 dollár), 1900-ban pedig kiadott egy egyetlen dollárba kerülő gépet is. Ez gyökereiben változtatta meg a fotózkodást, de a mosolygásra várni kellett a Hollywoodban beinduló filmgyártásig.