A 15-24 év közötti olasz fiatalok közel 26 százaléka nem talál munkát. Az EU-ban csak Spanyolországban rosszabb a helyzet (41,6%), miközben ezerötszáz olasz vállalatnál keresnek ajtó- és ablakjavítót. A nyílászárókhoz értő szakemberből van a legnagyobb kereslet, de tárt karokkal várják a cukrászokat, kalapkészítőket, kozmetikusokat, szövőket, vízvezeték-szerelőket, kőműveseket is. A szakképzettséget ugyanakkor fizikai munkát is igénylő mesterségek halálát jósolta meg a Confartigianato októberi felmérése, mely szerint egyre nő azon szakmák száma, melyeket senki sem akar végezni.
"Már huszonöt évvel ezelőtt is problémát jelentett az utánpótlás, mostanra vészhelyzet lett belőle. A fiatalok nem is sejtik, mennyi mindent tudnak kínálni nekik, elismerésben és anyagilag is a hagyományos szakmák" - nyilatkozta az olasz sajtónak Giampiero Conti, a lombardiai fa- és bútoripari szakmai kamara elnöke. "Milánó pékségeiben ma már csak bevándorlók dolgoznak. Az olaszok nem akarnak hajnalban kelni, hétvégén is a kemence előtt állni" - tette hozzá a pékszövetségtől Salvatore Teti.
Szerszámok egy műhelyben: a közelébe sem akarnak kerülni?
A Corriere della Sera napilap a harmincéves kerékpárszerelő, a havi ezer eurót kereső Ercole Cuneo magyarázatát idézte: "a velem egyidősek elkényelmesedtek, nem olajtól ragacsos kézzel, hanem íróasztal mögött képzelik el az életüket, tiszta ingben, teli pénztárcával".
A Confartigianato úgy ítéli meg, a fiatal munkaerőt nem kizárólag a lustaság tartja vissza, az elégtelen szaktudás is korlátozza. A tanulók kétharmadának iskolái befejezéséig nincsen kapcsolata a munka világával. Csupán négy százalék teszi próbára magát diákmunkával vagy gyakornokként. Ezenkívül a fiatalok 55 százaléka a szülők vagy családi barátok segítségével szerez magának munkát, nem tehetsége vagy egyéni választása alapján.
Kihalóban lévő szakmák és ami még megmenthető lenne belőlük.
mti/eduline
