Világgazdaság: kevés magyar vesz részt felnőttképzésben

A 25 évnél idősebb magyarok mindössze 2,7 százaléka vesz részt valamilyen képzésben, ez az arány pedig alig több mint negyede az unió átlagának, Magyarország a tavalyi Eurostat-adatok szerint hat év alatt még vissza is csúszott e téren: 2003-ban e mutató még 4,5 százalékon állt - írta hétfői számában a Világgazdaság.

  • Eduline

A lap szerint az okok összetettek: Magyarországon egyfelől nem része a kultúrának a felnőttkori tanulás, szakemberek azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy már magának a munkának sincs meg az a fajta "becsülete", mint korábban.

Gondot okoz a felnőttképzések meglehetősen zavaros rendszere is, többek között az, hogy a képzőhelyek sokszor féléves tanfolyammal próbálnak kiváltani az állami rendszerben két évig tartó képzést. Ráadásul a résztvevők úgy érzik, fizettek a végzettségükért, ezért nem fogadnak el szigorú vizsgafeltételeket - írta a Világgazdaság.

 

mti
Hozzászólások

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.