Szakkínálat, ösztöndíjak és támogatások, tandíj, diákhitel, kollégiumi helyek, felvételi – sok szempontot kell mérlegelniük a jelentkezési lap beadása előtt azoknak a középiskolásoknak, akik valamelyik külföldi egyetemen szeretnének továbbtanulni. A lényeges információk összegyűjtésére és a felvételi felkészülésre sok időt kell szánni – vannak, akik már 10–11. évfolyamos középiskolásként elkezdenek felkészítőkre, nyelvi kurzusokra járni és mentort keresni.  

A felvételi rendszer a legtöbb országban eltér ugyanis az itthonitól. Ausztriában a felvételi időszak jellemzően június és szeptember, Észtországban március és június, Franciaországban február és április, Lengyelországban pedig július és augusztus közé esik, Belgiumban általában június 1-éig, Dániában március 15-éig, Németországban július 15-éig, Svédországban pedig január 15-éig lehet beadni a jelentkezési kérelmet. A legtöbb angliai egyetemen szintén január 15-én jár le a jelentkezési határidő, míg számos intézményben és szakon más határidőt szabtak meg. A dátumoknak egyébként érdemes alaposan utánanézni, bizonyos tanulmányi programoknál, illetve egyes egyetemeknél a jelentkezési határidők ezektől ugyanis eltérhetnek, ahogy a felvételi követelmények és a csatolandó dokumentumok listája is intézményenként más-más lehet.  

A legtöbb országban a jelentkezőknek le kell adniuk az önéletrajzukat, egy motivációs levelet, a korábbi bizonyítványok, valamint az útlevelük és személyi igazolványuk másolatát, illetve a nyelvtudást igazoló dokumentumot. Az angol nyelvterületen az IELTS, a TOEFL és a Cambridge Advanced (CAE) típusú, a német nyelvterületeken pedig a TestDAF nyelvvizsgákkal nem lehet mellélőni, de előfordulhatnak speciális követelmények, ezért minden megjelölt szaknál érdemes átböngészni a részletes felvételi feltételeket. Az is előfordulhat, hogy bizonyos papírokat csak a jelentkezési határidő után kell benyújtani – ilyen például az érettségi bizonyítvány, ha a felvételi határidő jóval az érettségi előtt van. Mindezeket természetesen le kell fordíttatni az adott ország nyelvére, de ennek szabályairól és menetéről szintén lehet tájékozódni a felsőoktatási intézményeknél.  

EU-s ország állampolgáraiként a magyar diákok Dánia, Svédország, Finnország, Izland, Norvégia, Németország és Ausztria egyetemein tandíjmentesen tanulhatnak (kivéve a magánegyetemeket és néhány speciális képzést), de Hollandia tandíjai sem magasak: egy alapképzésre évente nagyjából 2200 eurót, azaz körülbelül 800 ezer forintot kell félretenni, ráadásul az első évre 50 százalékos tandíjkedvezményt is adnak, az így kapott összeg – nagyjából 400 ezer forint – pedig alacsonyabb, mint számos itthoni szak éves önköltsége. A mesterszakosoknak már mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk, egy-egy képzésért ugyanis évente 20 ezer eurót, vagyis több mint hétmillió forintot is elkérhetnek. Ennél is magasabb a tandíj az Egyesült Királyság egyetemein – az alapszakok éves tandíja a Brexit miatt ezentúl a kilencezer fontot, vagyis a hárommillió forintot is meghaladhatja. A külföldön továbbtanulók körében szintén népszerű Németországban a tartományok döntenek arról, kell-e fizetni tandíjat, de a legtöbb intézményben az EU-s országból érkezők ingyen tanulhatnak.  

Persze a tandíjmentes képzéseken is számolni kell különböző díjakkal, ezek összege azonban minimális. Ausztriában a hallgatóktól minden szemeszterben 20 eurós, az Egyesült Királyságba jelentkezőktől egyszeri 24 fontos regisztrációs díjat kérnek, míg Németországban úgynevezett hozzájárulási díjat kérnek, melynek összege egyes egyetemeken jelenleg 85 euró, vagyis körülbelül 31 ezer forint, míg más városokban ennek többszöröse. Berlinben például ez 315 eurós egyszeri kiadás, az ár ugyanis magában foglalja az ingyenes utazást a helyi járatokkal a város egész területén – mondta Kovács Domokos Péter, aki a Passaui Egyetemen tanul államtudományokat. Hozzátette: ezen kívül a nagyjából tízeurós regisztrációs díjjal kell kalkulálni, ha valaki szeretné kihasználni a sportolási lehetőségeket: „A díj befizetése után részt vehetünk jógakurzusokon, evezhetünk, úszhatunk vagy akár kviddicsezhetünk is.”  

A tandíj mellett a szállás, az étkezés, az utazás költségeivel is számolni kell – ez pedig több százezer forintnak megfelelő összeget is felemészthet havonta. Dániában egy lakás vagy kollégiumi szoba bérleti díja nagyjából 100-140 ezer forintnyi korona havonta, ehhez kell hozzáadni az étkezésre, a közlekedésre, az internetre és a szórakozásra, tankönyvekre fordított összeget, így összességében nagyjából havi 200-250 ezer forintos kiadás vár a hallgatókra. Hollandiában és az Egyesült Királyságban is hasonlók az árak, de aki Amszterdamba vagy Londonba készül, az magasabb árakra számíthat, a fővárosokban akár kétszer-háromszor drágább lehet a megélhetés. Persze az élelmes egyetemisták sok mindenen tudnak spórolni. Németországban például nagy kultúrájuk van az olyan lakóközösségeknek, amelyeknek tagjai nem feltétlenül ismerik egymást az összeköltözés előtt. „Egy portálon tudunk szobát vagy lakást keresni, ahol a leendő lakótársak bemutatkoznak, leírják, hogyan néznek ki a mindennapjaik, illetve milyen személyiségű lakótársat keresnek” – mesélte Kovács Domokos Péter.  

Az első hónapokban extra költségek is vannak – például a repülőjegy ára, a költözéshez szükséges csomagküldés díja, a többhavi kaució. A HVG-nek nyilatkozó diákok szerint másfél-két milliós kezdőtőkével érdemes nekivágni a külföldi életnek, később viszont diákmunkával már meg lehet keresni annyi pénzt, amennyi elegendő a havi kiadásokra. „A lakbért, a sportolást, a szórakozást a részmunkaidős munkámból fizetem, jelenleg az egyetem diákközpontjának egyik kávézójában dolgozom, de a University College London az alapszakos hallgatóknak évi maximum 2500 font szociális támogatást is nyújt” – mondta Király Szilvia, aki negyedéves hallgató az angliai egyetem MSci Cell Biology szakán. Megéri diákmunkát vállalni, külföldön ugyanis az árakkal arányosan az órabérek is magasabbak – van, ahol 3000-3500, míg máshol akár 4-5 ezer forintnyi is lehet.  

Az egyetemek által kínált ösztöndíjakra és támogatásokra is érdemes pályázni. Egyes országokban azért is jár támogatás, ha valaki diákmunkát végez: ha egy egyetemista Hollandiában havonta legalább 56 óra diákmunkát vállal, a családi háttere és összebevétele alapján akár 150 ezer forintnak megfelelő támogatást is kaphat, Dániában pedig ennél is magasabb, átszámítva több mint 250 ezer forintos juttatásból gazdálkodhat az, aki legalább 43 órát dolgozik egy hónapban. Angliában egyszeri szociális támogatásra lehet pályázni, ha valamilyen váratlan esemény történik a családban, ennek összege maximum 2000 font, vagyis nagyjából 800 ezer forint.

A pénzügyek megtervezéséhez segítséget is lehet kérni. „Nekem például az első évben sokat segítettek az egyetem magyar diákközösségének (UCL Hungarian Society) programjai, ahol a felsőévesek tanácsokat adtak a londoni élethez, többek között az anyagiak megtervezéséhez is” – mondta Király Szilvia, aki számos magyar barátot talált az egyetemen, velük napi szinten tartja a kapcsolatot, együtt szerveznek programokat, összetartó közösséget alkotnak. A legtöbb egyetemen egyébként is sok a közösségi program – némelyik egészen spontán. „Az egyetem campusán van egy mező, ahová esténként szinte mindenki kimegy grillezni vagy hatalmas sörpongcsatákat vívni” – adott betekintést a Passaui Egyetem mindennapjaiba Kovács Domokos Péter. 

Ez a cikk a 2021-es HVG Diplomarangsorban jelent meg. A HVG ismét elkészítette a legjobb főiskolák és egyetemek rangsorát, amelyben az intézményi, kari, képzésterületi és szakos rangsorok mellett minden fontos gyakorlati tudnivalót megtaláltok az alap- és mesterszakokról, a felvételitől egészen a továbbképzési lehetőségekig. A HVG Diploma 2021 rangsort keressétek az újságárusoknál vagy rendeljétek meg itt, a kiadótól.