A jól bevált versek mellett mutatunk pár újat, amivel megörvendeztethetitek a család női tagjait.
A húsvét közeledtével már vészesen közeleg a tavaszi szünet is, ami egy hosszabb pihenővel ajándékozza majd meg a diákokat. Viszont a pihenés mellett egy kis készülődés sem árt. Míg a nagyobbak az érettségire tanulnak, addig a kisebbek elővehetnek pár memoritert, ezesetben locsolóverset, amivel majd csoki- esetleg hímestojásért cserébe megörvendeztethetik a család női tagjait.
A locsolkodásnak nagy hagyománya van Magyarországon, de eredendően szláv népszokás volt, ami a 17. században vált elterjedté hazánkban. A locsolóversek még később párosultak a locsolkodás mellé, így magának a tevékenységnek itthon külön hagyománya lett. Sok más országban ez a hagyomány nincs jelen a húsvét hétfői tevékenységek között.
Mivel itthon ilyen nagy múltra tekint vissza, ezért rengeteg locsolóverset őrzött meg a köztudat. Hoztunk nektek most ötöt, amik a jól ismert, hagyományos versek mellett is megállják a helyüket:
- Azért, amiért kicsi vagyok,
Verset mondok, mint a nagyok.
Mondókámat megtanultam,
Locsolómat is elhoztam.
Azért, mert én kicsi vagyok,
Piros tojást én is kapok.
- Itt a húsvét, eljött végre
a szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok
illatos víz illik rájuk.
Ne fuss hát el, szép virágom!
Locsolónak csók jár, három!
- Örömmel és büszkén keltem fel ma reggel,
- Van e háznak rózsabokra,
Nyúljék élte sok napokra,
Hogy virítson mint rózsaszál,
Megöntözném: ennyiből áll,
A kis kertész fáradsága,
Piros tojás a váltsága.
- Erdőn-mezőn nyitott szemmel,
sok virágra lel az ember.
Én most őket megöntözöm,
a piros tojást megköszönöm!
Szabad-e locsolni?
- Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!