Vicsek Lilla és Pintér Róbert, a Corvinus kutatói hatvan egyetemistával készítettek interjúkat 2021 és 2025 között, eredményeiket pedig az AI & Society című tudományos folyóiratban publikálták. A felmérés során a résztvevőket külön-külön arra kérték, hogy képzeljenek el pozitív és negatív jövőképeket, majd arra is rákérdeztek, mely forgatókönyveket tartják valóban valószínűnek.
A válaszok alapján a disztópikus világok lényegesen részletesebbek és történetközpontúbbak lettek. A megkérdezettek olyan forgatókönyveket vázoltak fel, mint a géplázadás, az emberiség feleslegessé válása, a robotdiktatúra vagy a teljes társadalmi elidegenedés.
A résztvevők több mint fele maga is elismerte, hogy nagyságrendekkel könnyebb negatív jövőt elképzelnie, amelyek időben akár száz-kétszáz évre is előreugrottak. Körülbelül minden harmadik diák ismert sci-fi alkotásokat– például a Mátrix, a Terminátor vagy a Szárnyas fejvadász – említett magyarázatként.
Ezzel szemben egy idilli, MI-vel működő társadalom megrajzolása jóval nehezebb feladatnak bizonyult. A pozitív víziók szürkébbek maradtak, közelebb álltak a jelenhez, és többnyire megálltak néhány technológiai kényelmi előnynél, mint a jobb egészségügy, a veszélyes munkát végző robotok vagy az okosotthonok. Ugyan pozitív példaként is felmerültek sci-fik – például a Csillagok háborúja, az Elysium – Zárt világ vagy A nő (Her) –, a kutatók szerint ezek csak részleteikben jelentek meg, és ritkán rajzoltak ki egy alapjaiban megújult társadalmat.
A képzelőerő aránytalanságának társadalmi jelentősége is lehet. Ha több hiteles és kidolgozott pozitív vízió keringene a közkultúrában, a közbeszéd a puszta „mitől félünk?” kérdésről a „milyen jövőt akarunk?” kérdésre terelődhetne
– fogalmazott Vicsek Lilla, a Corvinus egyetemi tanára, a tanulmány vezető szerzője. A kutató ugyanakkor kiemelte, hogy „a mesterséges intelligenciával való pozitív jövőalkotás ugyanakkor nem válhat a meglévő hatalmi aszimmetriák legitimálásának vagy a technológiai cégek céljainak eltussolásának eszközévé. Arra kell törekedni, hogy a marginalizált csoportoknak és az egymással versengő érdekeknek valódi szavuk legyen ebben.”
A kutatás arra is rávilágított, hogy a generatív MI áttörése részben átírta a gondolkodási kereteket is. A 2024–2025-ben megkérdezettek már kevesebb sci-fi klisét használtak, és inkább saját közvetlen tapasztalataikra támaszkodtak. Míg a korábbi években a művészi kreativitást még olyan kizárólagos emberi dolognak tartották, amelyet a gépek aligha érhetnek el, a későbbi adatfelvételeknél megjelent az az aggodalom, hogy a generatív MI már most belép ezekre a területekre is.
Az oktatási miniszter szerint a mesterséges intelligencia iskolai jelenlétében sem a teljes tiltás, sem a kontrollálatlan használat nem jelent működőképes megoldást. A technológiát a gyerekek fejlődésének szolgálatába kell állítani, amelyhez elengedhetetlen a közös gondolkodás és a világos szakmai keretek megteremtése.