Civil mozgalomból közösségi akció: így készített appot a faöntözéshez egy BME-s alumni

Hetente egy vödör víz elég lehet ahhoz, hogy egy fiatal fa túlélje a nyári forróságot. Egy friss alkalmazás megmutatja, hol várják leginkább a segítséget Budapesten.

  • Rodler Lili

Az idei, különösen száraz nyáron egyre többen öntözik önkéntesen a budapesti közterületek fiatal fáit. Mostantól mindez sokkal szervezettebb formát ölt: egy volt BME-hallgató fejlesztése, a Beeco applikáció térképen mutatja meg, melyik fa szorul leginkább vízre.

 

A kezdeményezés a Főkert egyik vezetőjétől indult, aki felismerte, hogy az önkormányzati cég kapacitása kevés az összes fa rendszeres locsolásához. A megoldás végül a Beeco csapatához került, amely a fenntarthatóságot zászlajára tűzve integrálta a kampányt a már működő alkalmazásába. Így született meg az Önkéntes Vízadás program, amelyhez eddig több mint tízezren csatlakoztak – közülük hatezren ténylegesen öntöztek is.

Az MIT mérnökeinek spéci buborékfóliája még a legszárazabb tájon is képes vizet csinálni a levegőből

A módszer egyszerű: a Beeco térképén sárga és piros színnel jelölik azokat a főként ötévesnél fiatalabb fákat – Budapesten nagyjából kilencezret –, amelyeknek sürgősen szükségük van vízre. Hetente egy alkalommal 50 liter elegendő lehet a túléléshez, vagyis két vödör víz oda-vissza – nem elérhetetlen mennyiség. A különbség pedig hamar látszik: a gyökerekig lejutó víz nemcsak a fa lombján, hanem a környező fű állapotán is észrevehető.

Ekkor lesznek idén a BME Egyetemi Napok

A Beeco mögött egy 40–50 fős önkéntes közösség áll, amelyet nagyrészt korábbi BME-hallgatók alkotnak. A program résztvevőit nyereményekkel – például családi strandbelépővel, Libegő-jeggyel vagy hétvégi pihenéssel – is ösztönzik, de a fő cél ennél sokkal fontosabb: a városi fák hűvösebben tarthatják az utcákat, és nélkülük a klímaváltozás miatt lassan elviselhetetlenné válna a nyári élet Budapesten.

 

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.