Pukli István: Ne a gyereket igazítsuk az iskolarendszerhez
A korai szelekció helyett ideje volna a fejlődéslélektani szakaszokhoz igazítani az iskolarendszert.
Megszokott érzés számomra, hogy egy fesztiválon töltött napot követően sajgó talpakkal zuhanok be az ágyamba, vagy hogy az egész napos egyik helyről a másikra járkálás, meg a végigugrált koncertek után úgy tapogatom a derekam, mintha legalább 80 év fölött lennék és már minden csontom fájna.
A csuklómon egy átlagos hétköznapon is egy olcsóbb okosórát viselek, ami többek között azt is méri, hogy egy nap hány lépést teszek meg. Ez átlagosan 8000 - 10 000 között szokott lenni attól függően, hogy munka után még milyen programjaim vannak, egy fesztiválozással töltött hét viszont teljesen más kategóriába esik, kiváltképp a Szigeten, ahol akár 30 percbe is beletelik az egyik színpadról a másikhoz elgyalogolni.
Bár idén a korábbi évekhez képest némileg talán visszavettem - ami a lépéseimen is meglátszott - hiszen, míg tavaly és az azelőtti években akadtak napok, amikor már délben kint voltam, idén leghamarab délután 16-17 óra magasságában tűntem fel, de volt olyan is, hogy csak 19 órára érkeztem, azért egy fesztiválon töltött délután vagy este még mindig felér egy kiadós kardiózással - pláne közel 40 fokban.
Mintha gyalog mennék a fesztiválra
A Google Térkép szerint a lakhelyemtől a Sziget helyszínéhez vezető Filatorigát hévmegálló közel 11 kilométer távolságra van. Ez tömegközlekedéssel is majdnem egy óra utazás, gyalog pedig több óra lenne, de érthető okokból eszem ágában sincs gyalog átsétálni Újbudáról Óbudára.
Az már más kérdés, hogy a fesztiválon töltött legrövidebb napomon - pénteken - körülbelül 4-5 óra leforgása alatt is ennyit gyalogoltam.
Az említett lépésszámlálós karórámat ezen a napon csak akkor tettem fel a csuklómra, amikor 19 óra tájékában kiléptem a lakásom ajtaján, és körülbelül éjfélkor tettem le, amikor Kid Cudi eléggé középszerű koncertje után hazaértem. Szerdán és csütörtökön ugyanis kellőképp elfáradtam, a pénteki napra pedig eredetileg nem is terveztem kimenni, de aztán mégiscsak kicsábított a gyerekkorom egyik kedvenc előadója, akinek a koncertjét megelőzően 2-3 órán keresztül csak kóvályogtam a fesztiválon, benéztem a Magic Mirrorba, bólogattam egy ideig a Colosseumban, töltöttem ki arról kvízt, hogy melyik budapesti kerület lennék, majd a nagyszínpad felé orientálódva megálltam egy innivalóért és bár maga a koncert több pontján is elég unalmas volt, azért akadtak számok, amiket örömködve végigugráltam, majd hazaindultam.
Ezidő alatt az órám szerint 17 138 lépést tettem meg, ami 11,8 kilométernek felel meg és 611 elégetett kalóriának. Többnek, mint amennyit egy edzőteremben végigszenvedett 60 perces edzés alatt elégetek.
Székács Linda
Budapest-Szentendre távolság - akár egy nap többször is
Ennél jóval több lépést tettem meg, és a korábban említett kalóriák közel dupláját égettem el a Sziget vasárnapi napján.
Ezen a napon már egészen korán, délután 14-15 óra magasságában szerettem volna kimenni a barátaimhoz, de a nyomasztó és fullasztó meleg miatt végül csak 18 óra tájékában szeltem át a K-hidat, cserébe viszont éjjel 2-kor távoztam. Ennyi idő alatt szintén megfordultam a Sziget legkülönbözőbb pontjain, végigmulattam az egyik kedvencem, Post Malone koncertjét, üldögéltem a porban és beszélgettem a lecsóról egy holland séf sráccal, majd a Night Stage felé vettem az irányt Armin van Buuren éjjel 1-kor kezdődő showja miatt.
@eduline.hu Nekünk határozottan Post Malone a kedvencünk az idei Sziget Fesztiválon. Nektek? #sziget #szigetfestival #postmalone ♬ eredeti hang - eduline.hu
Itt pedig mindenképp meg kell jegyeznem ismét, hogy én viszonylag későn érkeztem a fesztiválra. Az igazán bevállalós szitizenek az egész hetet kint töltik agy már a délelőtti órákban feltűnnek és lehet, hogy hajnalig mulatnak.
Nem kizárt, hogy ők egy nap alatt akár kétszer-háromszor is legyalogolják a Budapest-Szentendre távolságot.
