Hogy hogyan került el mégis a messzi afrikai vidékre, az az igazán izgalmas történet. Minden azzal kezdődött, hogy egy John Ssentamu nevű tanár 2013-ban a Viktória-tó partján fekvő Masakából utazott matatuval, vagyis egy 14 ember szállítására alkalmas kisbusszal Uganda fővárosába, Kampalába, amikor észrevette, hogy az egyik útitársa az első Harry Potter-kötetet olvassa, kezdi el kifejteni a Telex.
A könyv annyira érdekesnek tűnt neki, hogy szinte kinézte az útitársa kezéből. Szerencsére a kedves idegen előzékeny volt, és kölcsönadta Ssentamunak, aki a történet elolvasása után annyira beleszeretett a kviddics ötletébe, hogy elhatározta alapít majd egy saját csapatot.
Az egytelen problémát abban látta, hogy a világ egy olyan szegletében él, ahol a legtöbben még csak hallásból sem ismerik Harry Pottert és a varázsvilágot.
„Azon tűnődtem, mivel lehetne felhívni az emberek figyelmét a térségünkre. Más afrikai városokban vannak kosárlabda- és focicsapatok profi játékosokkal, akikkel nem versenyezhetünk. De mi a helyzet a kviddiccsel?” – tette fel magának a kérdést későbbi visszaemlékezése szerint a helyi Good Shepherd Általános Iskola vezetője.
A kviddics ihletét eredetileg a quadball adta, ami egy nagyon is valódi játék. A rögbi, a kosárlabda és a kidobós egyvelege. A Harry Potter-regényekből és -filmekből megismert játékhoz hasonlóan ebben is vannak fogók, a lábuk között seprűnyéllel (csak ők repülés helyett szaladgálnak vele), valamint őrzők is, akiknek az a feladatuk, hogy megakadályozzák, hogy az ellenfél csapata pontot szerezzen. Vagyis azt, hogy átdobják a labdát a pálya szélén felállított karikák valamelyikén.
Az első quadballmeccset két évtizede, 2005-ben szervezték meg az amerikai Middlebury városában. A sportágért felelős szervezet 2022-ben döntött úgy, hogy megváltoztatja a Harry Potter-univerzumból ismert játék nevét kviddicsről quadballra. A módosításnak két oka is volt: egyrészt szerettek volna elhatárolódni J. K. Rowling vélt transzfóbiájától, másrészt pedig jogi okokból, mivel a nevet nem ők, hanem a Warner Bros. birtokolja hivatalosan.
Ssentamu az internetről tanult meg mindent, amit a kviddicsről – hivatalosan quadballról – tudni lehet, majd még abban az évben, 2013-ban meg is alapította a csapatát. Egy évvel később a nemzetközi quadball közösség (IQA) is felfigyelt az ugandai csapatra, akikhez 2014-ben ellátogatott egy brit játékos, hogy megossza velük a tudását. Az elszántságuknak és a játékkedvüknek köszönhetően 2016-ban bekerültek a frankfurti quadball-világbajnokság résztvevői közé, de nem tudták időben beszerezni a szükséges papírokat, így elúszott a vízumkérelmük is, az utazás pedig meghiúsult.
A quadballnak olyan egyedi szabályai is vannak, mint hogy egyszerre maximum négy azonos nemű játékos lehet a pályán. Ez a szabály lehetővé teszi, hogy ne csak fiúk, hanem lányok is csapattagok lehessenek, amit Ssentamu szerint először nem mindenki nézett jó szemmel, mivel a nemi alapú diszkrimináció – sok más országhoz és kultúrához hasonlóan – Ugandában is jelen van. Ma viszont már lányos apukák és anyukák is ott állnak a pálya szélén az otthoni mérkőzéseken, és biztatják a gyerekeket, akiknek az az álmuk, hogy egyszer részt vehessenek a quadball-világbajnokságon.
A sportág szerelmeseinek egyébként kétévente van lehetőségük összemérni az erejüket. Az IQA honlapja szerint szerveztek már versenyt Firenzében, az Egyesült Államokban, ahogy a kanadai Burnay-ban is. Idén júliusban pedig a Brüsszelhez közeli Proximus Basecamp sportcsarnokban csaphatnak össze a világ quadballjátékosai.
