„Ha nincs nyelv, nincs kommunikáció. Nem tudunk olyan területet mondani a gyerekek fejlődésében, amihez ne lenne szükség arra, hogy kommunikáljon, hogy értse a nyelvet” – fogalmazta meg Pogány Ákos az ELTE Etológia Tanszékének adjunktusa az MTA-nak.
A Magyar Tudományos Akadémia 2021 júniusában hirdette meg a poszt-COVID-jelenségek kutatására irányuló pályázatát, aminek célja olyan (alap)kutatások támogatása volt, melyek a koronavírus okozta poszt-COVID-jelenségek miatt fellépő egészségügyi, társadalmi, kulturális és egyéb problémák feltárására és megoldására keresnek válaszokat. Az ELTE kutatói a pályázat keretén belül az óvodáskorúak digitális eszközhasználatát vizsgálták, és azt, hogy hogyan változott a gyerekek társas készségeinek fejlődése a koronavírus-világjárvány következtében.
Arról már egészen sokat lehetett tudni, hogy az iskolás korúak és a fiatal felnőttekre milyen hatással voltak a járvány okozta lezárások és az átalakult munkarend, azt viszont kevésbé volt ismeretes, hogy ez az időszak milyen hatással volt az óvodásokra. A kutatók egyebeke mellett azt vizsgáltok, hogy milyen volt a gyerekek szabadidős okostelefon- és tablethasználata a veszélyhelyzet kihirdetését követően (amikor korlátozások voltak), illetve egy olyan szakaszban, amikor nem voltak szigorú korlátozások érvényben.
Az ELTE kutatói egyértelműen azt találták, hogy az óvodások a korlátozások alatt többet néztek tévét, többet használtak tabletet és okostelefont: elsősorban mesefilmeket és videókat fogyasztottak.
Hihetetlenül gyorsan fejlődik a világ, a digitális térhódítás minden szegmensbe begyűrűzik és már a legfiatalabb rétegeket is érinti, ami aggodalomra ad okot Pogány Ákos szerint. „Az óvodai szűréseket végző logopédusok egybehangzó véleménye az, hogy az elmúlt 2-3 évben drasztikusan elkezdett romlani a gyerekek nyelvi teljesítménye. A mai óvodáskorúak nem tudnak olyan nyelvi szinten teljesíteni, mint az 5 évvel ezelőtti óvodások vagy akár a 3 évvel ezelőtti óvodások” – fejtette ki Pogány, aki szerint az okoseszközök által kínált vizuális inger áll a jelenség hátterében.
Rengeteg kisgyerek már azelőtt elkezd kütyüzni, hogy rendesen megtanulna beszélni. Ez főként azért nagy baj mert a gyerekek első pár éve olyan speciális időszak, amikor az anyanyelvét passzívan tanulja, hallás után, akusztikai információkra kihegyezve. A kütyüzés ezt a passzív akusztikus csatornát nyomja el sokkal érdekesebb vizuális ingereket kínálva.
„Nem tudunk olyan területet mondani a gyerekek fejlődésében, amihez ne lenne szükség arra, hogy kommunikáljon, hogy értse a nyelvet.
A szakemberek virtuális autizmusként szoktak hivatkozni a túl korai vagy túl nagy mértékű eszközhasználat következményeire. Gyakorlatilag olyan viselkedést, tüneteket látnak ezeken a gyerekeken, amelyek az autizmussal diagnosztizált gyerekeknél szoktak megjelenni” – magyarázta a kutató.
Mindez azért nagy probléma, mert a szülők zöme nem tudja, nem érti, hogy amikor odaadja az okostelefont a babakocsiban ülő gyereknek, az miért káros. „Egy hatalmas kísérlet zajlik, aminek az eredményét majd akkor fogjuk látni, amikor ezek a gyerek felnőnek, és megpróbálnak majd normális kapcsolatokat kialakítani, családot alapítani, vagy csak egyáltalán érvényesülni az életben – figyelmeztetett Pogány Ákos, aki szerint elég ijesztő képet fest elénk a digitális fejlődésnek ez az oldala.
