Karikó Katalin: "gimnáziumi biológiatanárom, Tóth Albert volt az, aki elhitette velem, hogy lehetek kutató"

Áttörések - Életem és tudomány címmel mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián a Nobel-díjas Karikó Katalin önéletrajzi könyvét.

A budapesti könyvbemutatón Karikó Katalin gyermekkoráról felidézte, hogy Kisújszálláson szerény körülmények között, de összetartó, szerető családban nőtt fel. A szülei igyekeztek számára mindent megadni, hogy később az életben sikeresen boldoguljon.

A Nobel-díjas kutató kiemelte, hogy sokat köszönhet általános iskolai és középiskolai tanárainak.

Gimnáziumi biológiatanárom, Tóth Albert volt az, aki elhitette velem hogy lehetek kutató

- jegyezte meg Karikó, majd hozzátette, hogy Selye János könyvéből tanulta meg, hogy miként lehet a stresszt kezelni és a negatív történésekben a sok pozitívumot is meglátni.

Azoknak az embereknek is nagy köszönettel tartozom, akik megpróbálták az életemet megnehezíteni, mert általuk lettem ilyen kitartó és tanultam még többet

- hangsúlyozta a biokémikus, aki hozzátette, hogy a pályája egyszerre áldás és átok.

"A kutatás olyan, mint a nyomozás: tele van izgalommal, folyamatos problémamegoldást igényel, és "az újabb nyomok még több kérdést vetnek fel, míg hirtelen összeáll a kép" - mondta Karikó Katalin, aki szerint ehhez a  pályához elengedhetetlen a fizikai és a mentális egészség: "élvezni kell azt, amit csinálunk és el kell benne mélyedni"

A kutatónő kiemelte, hogy ez a könyv egy régóta esedékes köszönet megfogalmazása mindazoknak - minden magyarországi tanárának és mentorának, valamint a kardiológia, az idegsebészet és az immunológia világhírű szakértőinek -, akiktől sokat tanult, és akik megengedték, hogy mellettük dolgozzon.

Karikó Katalin a könyv előszavában hangsúlyozta azt is, hogy a tanáraitól olyan alapokat kapott, amire később lehetett építeni.

A tanáraimtól tanultam meg, hogyan kell kérdezni, rácsodálkozni valamire, felfedezni valamit, önállóan gondolkodni. A tanáraimtól tanultam meg, hogyan haladjak előre: hogyan használjam fel a megszerzett tudást arra, hogy valami újat alkossak.

- emelte ki a biokémikus, aki szerint tanárainak munkája tette lehetővé, hogy a háború utáni kommunista Magyarország egyik alföldi kisvárosában két munkás gyermeke jobban megértse a világot, hogy aztán a maga módján hozzájáruljon ahhoz, hogy a világ megváltozzon.

Az Eduline is beszámolt arról, hogy Karikó Katalin biokémikus, kutatóbiológus, a koronavírus elleni mRNS-alapú vakcina egyik fejlesztője kapta 2023-ban az orvosi Nobel-díjat, Drew Weismannal, amerikai mikrobiológussal közösen.

 

Hozzászólások

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.