Tudatosság és kapcsolódás: praktikus tippek szülőknek egy technológiával átitatott világban

Ma már nem az a kérdés, hogy a mesterséges intelligencia belépett-e a gyerekek világába, hanem az, hogy a felnőttek képesek-e lépést tartani vele. Miközben a technológia egyre mélyebben átszövi a mindennapokat, a valódi kihívás az, hogyan őrizhető meg a kapcsolat szülő és gyerek között. Erre a dilemmára keresett választ a 4iG Csoport edukációs eseménye, amely megmutatta: a mese még az AI korában is lehet az a közös nyelv, ami összeköt.

  • 4iG Csoport

Az eseményt egy belső kezdeményezés hívta életre: az ötlet még a tavalyi gyereknaphoz kapcsolódó vállalati aktivitások apropóján merült fel. A cégcsoport már korábban is foglalkozott olyan, a társadalmat foglalkoztató kérdésekkel, mint a fenntarthatóság vagy a hulladék újrahasznosítás, ezúttal pedig a gyerekeket kérték fel kreatív alkotásra. A rajzpályázatra beérkező munkáknak végül formabontó utóéletük lett.

A gyerekek rajzait mesterséges intelligencia segítségével elevenítették meg: a Chat GPT bevetésével egy rövid animációs mesefilm készült, melynek címe Kapcsolatmentők. A történetben erdei állatok mentik meg a viharban megsérült kommunikációs hálózatot. A lényeg azonban nem a cselekmény önmagában, hanem a kettősség, melyeben egy klasszikus, gyerekekhez szóló műfaj, a mese találkozott egy erős technológiai eszközzel, a mesterséges intelligenciával.

Technológiai vállalatként a 4iG Csoportnak felelőssége van abban, hogy ne csak felhasználja ezeket az eszközöket, hanem meg is mutassa, hogyan lehet azokat kreatívan, ugyanakkor felelősségteljesen alkalmazni. Az AI-mese így egyszerre lett technológiai kísérlet és közösségi élmény, amely szülő és gyerek kapcsolatát is erősítheti.

Miről szólnak a mesék az AI korában?

A rendezvény egyik legerősebb állítása az volt, hogy a mese soha nem pusztán mese. Steigervald Krisztián generációkutató arról beszélt, hogy minden korszak meséi az adott világ legfontosabb kérdéseit, félelmeit és elvárásait közvetítik a gyerekek felé.

A Grimm-mesék a korabeli közösségek félelmeit tették láthatóvá, a szocializmus idején pedig a munka, a közösségi haszon, a munka becsülete és a fegyelem jelent meg mesés formában. Ma pedig a digitalizáció, a technológiai világ és az ehhez kapcsolódó bizonytalanságok épülnek bele a történetekbe. Nem véletlen, hogy a „Kapcsolatmentők” mese gyerekrajzain is megjelentek a wifi-jelek és a XXI. század kommunikációs kellékei.

Steigervald szerint a mese azért is kulcskérdés, mert a gyerekek egy bizonyos életkorig sokkal inkább tapasztalatokból, mint információból tanulnak. A racionális gondolkodáshoz szükséges idegrendszeri háttér csak később fejlődik ki, így a 10-12 évnél fiatalabbaknál a minták, az élmények és a kapcsolati tapasztalatok döntőek. Ebben a keretben különösen erős állítás, hogy a szülők telefonhasználata is mintává válik a gyerekek számára. Ha azt látják, hogy a szülő a telefonját mindenhová magával viszi, de őket nem, abból saját jelentést építenek. A generációkutató szerint ezért is fontos, hogy a mesélés ne tűnjön el a családok életéből.

Az előadás során többször előkerült az olvasás kérdése is. A generációkutató felidézte az Országos Széchényi Könyvtár 2020-as önbevallásos felmérését, amely szerint a magyar lakosság 53 százaléka egy év alatt egyetlen könyvet sem olvas el. Szerinte ez azt is jelenti, hogy nagyon sok gyerek úgy nő fel, hogy a szüleit nem látja olvasni – márpedig, a fentiek alapján, ha nem látják a fiatalok ezt a mintát, maguk sem fogják követni. Ha pedig a könyv, a meseolvasás és az elmélyülés nem a mindennapok része, akkor ez később a figyelem, a képzelőerő és akár a döntéshozás fejlődésére is hatással lehet.

Tudatosság és kapcsolódás – a két kulcsszó

A generációkutató után a Hogyan viszonyuljunk szülőként az AI-hoz? című kerekasztal résztvevői ehhez kapcsolódva beszéltek arról, hol húzható meg az egyensúly az olvasott és a digitális mese között.

Beszédes Henrietta, a Boldog Gyerek blog alapítója szerint ez elsősorban nem technológiai, hanem családi-szervezési kérdés. Úgy látja, sok szülő valóban örül annak a napi 20–30 percnek, amikor a gyerek tabletezéssel lefoglalja magát, mert közben lehet főzni, rendet rakni vagy egyszerűen kifújni magukat. Szerinte ez önmagában nem ördögtől való, a kérdés inkább az, hogy a családban tudatosan jelen van-e mellette az olvasás, a közös beszélgetés és a kapcsolódás.

Flakstad Emőke, a 4iG Csoport társadalmi felelősségvállalásért felelős vezetője is hasonlóan fogalmazott: a mai családok sokszor teljesen más időnyomásban élnek, mint a korábbi generációk, ezért nem érdemes bűntudatkeltéssel közelíteni a témához. Az a fontos, hogy a gyerekkel legyenek közös helyzetek, amikor beszélgetnek, nevetnek, reagálnak egymásra.

Sipka Bence pszichológus, az ember-technológia kapcsolat szakértője ehhez a mesék pszichológiai szerepét tette hozzá. Szerinte meseolvasás közben nemcsak a történet fontos, hanem az is, hogyan interaktál a szülő a gyerekkel. A gyerek ebből tanulja meg, hogy lehet kérdezni, lehet kapcsolódni, lehet szavakat találni a saját belső folyamataira. A mesék olyan narratívákat adnak, amelyekből később repertoár épül. Például választ kapnak a gyerekek arra, hogyan lehet megküzdeni egy félelmetes helyzettel, mit jelent a szomorúság, a düh, a veszteség vagy éppen a kitartás.

A beszélgetés másik nagy témája az volt, hogy az AI mikor segíti az alkotást, és mikor csinálja meg a feladatokat a gyerek helyett. Flakstad Emőke egy friss példát hozott: egy szakképzőiskolában 16-17 éves diákok magyar- és informatikatanár támogatásával dolgoztak fel egy irodalmi művet, a mesterséges intelligencia alkalmazásával, majd társasjátékot készítettek belőle. A hangsúly nem azon volt, hogy a mesterséges intelligencia „megoldja” helyettük a feladatot, hanem azon, hogyan tudnak kritikusan viszonyulni hozzá, jó promptokat adni, visszajelzéseket értelmezni és közösen létrehozni valami újat.

Fegyverneki Gergő digitálispedagógia-szakértő szerint éppen ezért a tiltás nem hatékony stratégia. Úgy fogalmazott, az AI olyan, mint egy ránk szabadított technológiai vadló, amelyet nem betiltani kell, hanem megszelídíteni. Szerinte a pedagógusoknak és a szülőknek abban van kulcsfontosságú szerepük, hogy megtanítsák a gyerekeket a kritikus használatra, a hibák felismerésére, a források visszakeresésére. Felidézett egy példát is: ha egy AI hibás adatot emel be, azt csak az szúrja ki, akinek megvan hozzá a tudása. Ezért szerinte továbbra is a biztos iskolai tudás a legfontosabb alap.

Sipka Bence az AI-használat két típusát különböztette meg: a „kentaur” típusú felhasználó előre szétválasztja a munkafázisokat, és tudatosan dönti el, mit bíz a gépre, míg a „cyborg” folyamatos, megszakítatlan interakcióban van az AI-jal. A gyerekeknek szerinte először azt kellene megtanítani, hogyan bontsanak részekre egy feladatot, hogyan határozzák meg a célt és az ahhoz vezető utat.

A rendezvény egyik legfontosabb összegző üzenete az volt, hogy az AI-tól nem félni kell, hanem keretek közé helyezni. Ehhez azonban nem elég technológiai tudás, kell hozzá a családi tudatosság, a szülői jelenlét, a pedagógiai bátorság és a generációs önismeret is.

A 4iG Csoport eseménye végső soron nem arról szólt, hogy a technológia jó vagy rossz, hanem arról, hogy az a világ, amelybe a mai gyerekek beleszületnek, már eleve AI-val átitatott. A kérdés ezért nem az, hogy el tudjuk-e zárni őket ettől, hanem az, hogy le tudunk-e melléjük ülni, és el tudjuk-e nekik mesélni, hogyan érdemes egy ilyen világban élni.

A cikk a 4iG Csoport megbízásából jött létre.

Hozzászólások

A sötét anyagot is kutatta az új felsőoktatási államtitkár: mit kell tudni Katz Sándorról?

Lannert Judit bejelentette, hogy Katz Sándor lesz az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium felsőoktatásért felelős államtitkára. A nemzetközileg ismert elméleti részecskefizikus az Magyar Tudományos Akadémia egyik legfiatalabban megválasztott tagja, kutatásai során pedig a sötét anyaghoz kapcsolódó elméleti kérdésekkel és a kvark-gluon plazma vizsgálatával is foglalkozott.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.