A technológia rohamos fejlődése az ipar minden területén, így az élelmiszeriparban is érezteti hatását. Az itt alkalmazott technológiák közül különösen azok jelentősek, melyek a feldolgozással és a tartósítással kapcsolatosak. A fejlődést az automatizálás terén tapasztalható új megoldásokon kívül a műveleti kutatásokban elért eredmények is jelentik. Különösen elmondható ez az élelmiszeripari technológiák befejező műveletére, a csomagolásra. Az élelmiszeripari termékek csomagolásának kiemelkedő szerepe van, hiszen nagyban hozzájárul a kezelhetőség megkönnyítéséhez, eltarthatósági idő növeléséhez, valamint a minőség megőrzéséhez. Az termékvédelem alapvető feladata az élelmiszerek szennyeződésektől való megóvása megfelelő csomagolóanyagokkal. A fogyasztók számára azonban nem minden esetben ismert a csomagolóanyagok összetétele, tulajdonsága, termékekkel szembeni kompatibilitása. A csomagolási célra felhasznált anyagok között egyre nagyobb részarányt képviselnek a polimerek, amelyek ellenállnak a természetes anyagkörforgás menetrendjének, és így – hulladék formájában – akár több száz évig is szennyezhetik a környezetet. Az itt említettek jelentőségének felismerése nyomán mára világossá vált, hogy míg a nagy hulladékképződéssel járó, csomagolási célzatú polimer-felhasználás mérséklésére néhány évvel ezelőtt még megoldást jelenthetett a többutas felhasználás, valamint az újrafeldolgozás, addigra ma már ezek a módszerek - a polimer-hulladékok nagymértékű felhalmozódása következtében – csak részeredményekkel kecsegtetnének. Napjainkban eljutottunk oda, hogy a csomagolóanyagok fejlesztésének irányát elsősorban a belőlük képződött hulladék minősége, valamint annak kezelhetősége határozza meg. A természet erőivel szemben ellenálló hulladékok képződésének és felhasználásának akut problémájára igaz, hogy csak részleges, de ugyanakkor igen hatékony megoldást ígér. A biológiai úton lebomló csomagolóanyagok alkalmazása, melyekből a használat után keletkező hulladék a biokörforgalom, geokémiai részévé válik azáltal, hogy a talajban és a vízben élő mikroorganizmusok, a különféle gombák és más lebontó szervezetek feltárják azokat. Mivel a lebomlás során felszabaduló elemek beépülnek a természet körforgásába, ezért az anyagok nem szennyezik, nem terhelik a környezetet. Dolgozatom célja bemutatni a polimer élelmiszer-csomagolóanyagokat, amelyek alkalmassá válhatnak a bioélelmiszer termékek megfelelő csomagolására, úgy hogy azok a csomagolás után is bioélelmiszerek maradhassanak. Mert a bioélelmiszer nem csak attól jó, hogy vegyszermentes csomagolásban van, hanem mert környezettudatos az alkalmazott csomagolás, és hulladék formájában nem terheli a környezetet.

Tantárgy:
Élelmiszeripari ismeretek
Típus:
Szakdolgozat