A szervezeti magatartás (Organizational Behavior), mint interdiszciplináris tudományterület, felhasználja és integrálja a közgazdaságtan, a szociológia, a szociálpszichológia, a pszichológia, az antropológia, valamint a vezetés- és szervezéstudomány ismereteit és fogalomrendszerét. Célja, hogy ezzel a sokoldalú és integrált megközelítéssel segítse megérteni a szervezeteknek, mint komplex szociális rendszereknek a működését, és alakításukhoz, fejlesztésükhöz nyújtson - a gyakorlatban jól alkalmazható - módszereket, hatékonyságukat növelő eljárásokat, megoldásokat. A szervezeti magatartás a szervezeti működés különböző szintjein vizsgálható, pl. hogyan gondolkodnak és viselkednek a szervezetben dolgozó emberek, illetve azok egyes csoportjai, miként működnek a szervezet formális és informális szervezeti egységei, és hogyan viszonyulnak egymáshoz, mindezeknek milyen a hatása az egész szervezetre, valamint az, hogy milyen magatartást tanúsít maga a komplex szervezet más szervezetekkel való kapcsolatában, vagy társadalmi viszonylataiban. A szervezeti magatartásnak kiemelt kutatási és gyakorlati területe a szervezetek reagálása a környezeti kihívásokra, viszonyuk a környezetükkel, alkalmazkodási- és környezetformáló képességük alakulása, valamint változásaiknak a magatartástudományi megoldásokon alapuló komplex kezelése és befolyásolása. Mivel a tudományterület egyszerre kutatási és gyakorlati terület is, több kérdésben vita van a szakemberek között, például abban, hogy van-e szervezeti moralitás, avagy a gazdasági szervezetek kizárólag a közgazdasági racionalitások szerint viselkednek, ezért amorálisak. A vezetési, szervezési problémák megoldására hosszú időn keresztül olyan modelleket alkottak, amelyek az abszolutizált gazdasági racionalitásba vetett hiten alapultak, ezért a szervezetet és az abban működő embert egyaránt eltárgyiasították. Az utóbbi évtizedek egyik jelentős fordulatának tekinthető, hogy a figyelem a szervezetek emberi tényezőire irányul. Több tudomány együttes hatására ez a változás most nem a „Human relations” irányzat, csak az emberi kapcsolatokra koncentráló és a gazdasági, technikai kategóriákat elhanyagoló, ezért szintén egyoldalú szemléletét és módszereit ismételi meg, hanem a szervezetek működését komplexen, a szervezet technikai rendszereit (hard tényezők) és a szervezet emberi oldalait (szoft tényezők) együttesen, azokat egy folyamatban összehangolva kezeli. A magatartástudományok tapasztalatai meggyőzően mutatják, hogy bár a „lágy” tényezők, vagyis az emberi tényezők kevéssé jellemezhetők mérhető paraméterekkel, mégis döntő befolyásuk van a szervezet végső eredményességére, mivel a számszakilag könnyen mérhető „kemény” tényezők a „lágy” tényezőkbe ágyazódnak, így csak arra képesek, amire az emberi tényezők képessé teszik. A szervezeti magatartás tehát teljesítményt alakító tényező.

Tantárgy:
Szervezési ismeretek
Típus:
Jegyzet