Nagyon érdekes cikket írt a Coversationnek Frank T. McAndrew, a Knox College pszichológiaprofesszora arról, hogy miért él jobban az emberek emlékezetében a középiskolás korszak, mint az életük bármely más szakasza.

Merthogy úgy tűnik, élénkebbek azok az emlékek, amiket tizenéves korban élünk át, és ez általános jelenség.

McAndrew több okot is talál ennek magyarázatára. Az egyik, hogy lassan fejlődő agyunk még nem szokott hozzá ahhoz a létformához, amire a középiskola kényszerít minket. A történelemben sokáig együtt élt a család, vagy a nagycsalád, ahol különböző korú emberek élték életüket egy helyen, erre 14-18 évesen összezárnak minket egy csomó korunkbelivel, ezzel pedig nem birkózik meg az agy egykönnyen.

Az is szerepet játszhat az élénkebb középiskolás emlékekben, hogy tinédzser korban az embert sokkal több erős érzelem hatja át: élvezet, megbánás, megaláztatás. Az erős érzelmek később erősebb emlékként maradnak meg.

De persze az is köztudott a tudomány számára – írja McAndrew -, hogy a legtöbb emlékünk később a 10 és 30 éves korunk közti időszakról marad meg. Ezért az agy fejlődése okolható. Ezt eredményezheti az is, hogy évszázadokkal ezelőtt a közösségben fiatalon kellett bizonyítani, ugyanis ha a például a törzs leírt valakit 18 évesen, az később már nem törhetett ki a skatulyából. Ez pedig olyan összpontosítást igényelt, hogy jobban beleégett az agyba.

McAndrew szerint még fontos megjegyezni, hogy a középiskola az utolsó olyan korszak az ember életében, amikor még mindenféle társadalmi helyzetű emberrel tölti napjait, mivel csak annyi köti össze osztálytársaival, hogy egy környéken laknak és egyidősek (mondjuk a környék már eleve szelektál sok helyen). Így pedig egészen más típusú emberekhez mérik magukat a tinik, ami szintén jobban megmarad az agyban.