A The Guardian hozta le azt a listát, hogy a diákok szerint mitől igazán jó egy tanár. Ezt a 10 dolgot titkolják a tanárok

Mutassa meg nekünk, hogy tényleg érdekeljük
és érdekli a tanítás is

A diákok szerint az igazán jó tanáron látszik, hogy érdekli, amit tanít, hogy ő is élvezi és szereti a tárgyát. De az is fontos, hogy a diákokkal is törődjön, mert sokkal fontosabb dolgokra képes őket megtanítani, mint a tananyag. Megtanulhatják, hogyan álljanak ki magukért, hogyan küzdjenek a céljaikért és kell, hogy valaki higgyen a diákokban. A kevésbé sikeresekben is.

Ne kiabáljon velünk. A tisztelet nem azt jelenti, hogy 30 gyerek bámul rá csendben.

A tanárokkal, akik kiabálnak a diákjaikkal, nem alakul ki kapcsolat. Nem azért fogják tisztelni, mert leüvölti a fejüket. Ha meghallgatja, amit a diákok mondanak, sokkal nagyobb sikert érhet el náluk. Az a tanár, aki csak kiabál és egyeseket oszt vagy fenyegetőzik, nem ér el tiszteletet, és egyáltalán nem fogja tudni motiválni a diákokat.

Mutassa meg nekünk a személyiségét
(de ne túl sokat)

Tudjuk, hogy a tanárok nem a barátaink és nem lehet velük úgy viselkedni, de ahhoz, hogy bizalom alakuljon ki, kell valami személyes is. Hogy ne csak leadják az anyagot, hanem legyenek ők is benne, mondják el a véleményüket, meséljenek a diákéveikről, ők hogyan küzdöttek meg egy-egy problémával. De nagyon fontos az egyensúly. Az már ciki, ha egy tanár túlságosan is jópofa akar lenni és nem kell kocsmázni járni a diákokkal – mondta az egyik diák.

Néha dicsérjenek is meg.
Ne csak folyton azt mondják el, mit rontottunk el

Jó eredményeket akkor lehet elérni a diákokkal, ha az önbecsülésüket is növelik a tanárok. „Nem kell nekem litánia, elég lenne, ha annyit mondana, hogy ezt most jól csináltam, mert ez ösztönözne arra, hogy még jobb legyek” – mondta egy diák. A diákok azt külön kérték, hogy ne szidják le őket a társaik előtt, mert az nagyon megalázó.

Ne felejtse el, hogy
mi értékeljük őt

„A tanárok gyakran elfelejtik, hogy azért nem vagyunk ostobák és tudjuk, mennyire kemény is a munkájuk. Hogy mekkora a stressz és hogy gyakran a papírmunka maga alá temeti őket. Lehet, hogy nem mutatjuk ki, de igenis, értékeljük a munkájukat”.