A 80 oldalas riport szerint az angol iskolákban tanuló 8,5 millió diákból 1,7 millió mint csökkent értelmi képességű tanuló végzi a tanulmányait. De az Ofsted ellenőrei szerint ebből közel félmillió esetben nincs elég bizonyíték a gyerek negatív besorolására. „Az iskolák úgy gondolják, hogy a diákoknak sajátos nevelési igényei vannak, pedig a legtöbb esetben mindössze hatékonyabb tanításra lenne szükség” - nyilatkozta Christine Gilbert, iskolai főellenőr a The Timesnak.

A tanár szakszervezetek és a különböző tanári testületek felháborodtak a vizsgálat eredményén. Chris Keates, a tanárok szakszervezetének (NASUWT) titkára elfogadhatatlannak találta „hogy a felügyelőrendszer általánosan a tanárokra hárítja a problémát, amiért több megítélés is létezik a sajátos oktatást igénylő tanulók besorolásával kapcsolatban.” 

Az Ofsted riport szerzői azonban hajthatatlanok maradtak az érvekkel szemben. Szerintük a leminősítések mögött az áll, hogy ilyenkor a tanár külső segítséget igényelhet tanársegéd és speciális órák formájában, ilyenformán letolhatja magáról a felelősséget, az igazgató pedig szemet huny, hiszen az iskola így több támogatást kap. Így végzik a lassabb, lustább, alul teljesítő gyerekek ebben a kategóriában, pedig nem különböznek társaiktól, csak esetleg több motivációra és más, hatékonyabb tanítási módszerre lenne szükségük. Az Ofsted a jelentésében olyan iskolát is említ, ahol a diákok 70 százalékát a „különleges tanulási igényű” kategóriába sorolták. A jelenség ráadásul borzasztóan pénzigényes, mert a különórák és a tanársegédek alkalmazása sokkal több pénzt emészt fel, mint az új, hatékonyabb tanárok felvétele.

Az Ofsted új rendszer kidolgozására szólította fel a kormányt, amely elismerte, hogy vannak kiskapuk a speciális igényű gyermekek támogatási rendszerében. Sarah Teather, az oktatási minisztérium gyógypedagógiai részlegének a felelős titkára találkozót tartott az értelmi fogyatékkal élő csoportok, illetékes szülők és jótékonysági szervezetek képviselőivel, hogy megvitassák a kérdést. „Az Ofsted jelentésben megfogalmazott kritikák ismerősek, és a probléma megoldása nem csekély kihívást jelent. Ennek ellenére fontos a diagnózis, hogy a rendszert ezen értékelések  hatására úgy tudjuk átalakítani, hogy minden család a számára legmegfelelőnn támogatást kaphassa.”

Krisztina O'Brien

London