Az akkor 17 éves tanuló és 18 éves áldozata 2008. január 10-én olyannyira összeveszett, hogy már az iskolában, tanítási órán bántalmazásig fajult a vita. Előbb angol órán, majd osztályfőnöki órán vesztek össze, s utóbbin arcul is ütötte az egyébként élsportoló ökölvívó vádlott a sértettet. A vitát előbb osztálytársak próbálták félbeszakítani, majd a mindkét tantárgyat tanító pedagógus. A diákokat a tanár hazaküldte, majd külön-külön a veszekedő feleket is. A vádlott azonban megvárta a sértettet, az utcán követte és amikor utolérte, megütötte és megrúgta.

A megvert fiú ez után még hazament, de rokona már eszméletlen állapotban talált rá és nem sokkal később agyzúzódás okozta légzési és keringési rendellenesség következtében életét vesztette. Az utcai bántalmazás és a halál beállta között mintegy 3 óra telt el.
 
A bíró a büntetés kiszabásával kapcsolatban azt mondta: mivel fiatalkorú, jelenleg is szakközépiskolás vádlottról van szó, figyelembe vette az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, amelyet a magyar jogrend is átvett és amely kimondja, hogy ilyen korú elkövetők esetén csak a legvégső esetben indokolt kényszerintézkedés, illetve végrehajtandó szabadságvesztés elrendelése. Példaként említette, hogy ez alapján akár emberölés esetén is lehetőség van fiatalkorú esetében a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására.

A vádlott esetében további enyhítő körülményként értékelte, hogy beismerő vallomást tett. A fiatalember elismerte a bántalmazást, a bíró szerint az élsportoló ökölvívó vádlott szándékában állt, hogy sérülést okozzon osztálytársának, de nem látta előre, hogy bekövetkezhet a halála. Szintén a sporttal kapcsolatban megjegyezte: ami történt, nem ökölvívás volt az igazolt versenysportoló részéről, nem is utcai harc, hanem egyoldalú bántalmazás.

A halált okozó testi sértés miatt kiszabott elsőfokú ítélet nem jogerős, az ellen a vád súlyosbításért fellebbezett, a védelem pedig három nap gondolkodási időt kért.


mti