Vége
vegyük sorban a vizsgáimat és vizsgatárgyaimat:
Megpróbáltatások
Kétszer voltam fizikából végül vizsgázni. Az első olyan volt mint egy vallatás... tiszta ideg voltam, mert kevés vagyok a kvantummechanika megértéséhez, és eddig mindig orbitális mákkal mentem át az egyetemi fizika tárgyaknál, ezért volt okom félelemre. Az előző fizika tippelős volt (igaz-hamis), és bementem nulla tanulással vizsgázni fizika A2-böl, mert aznap a matekszigorlatára készültem. Így 5 perc alatt sikerült végeznem a már sokszor használt „mérnöki has” segítségével, majd leadtam, és az esélytelenek nyugalmával kimentem, és csodák csodája: meglett!! Ezt egyáltalán nem hittem volna, mivel a helyes válaszért 2 a rosszért mínusz 1 járt. Eddigi fizika pályafutásomban mindig erősen közrejátszott a szerencse faktor. Gondolhatjátok, volt okom az aggodalomra!
Mindezek tudatában elmentem szóbelizni ahhoz az emberhez aki rád néz flegmán, az „egy darab szar vagy” tekintetével, és rögtön megsemmisülsz. Odamentem, vettem két nagy levegőt, és húztam...
[[ Képelem (SuperGirl) ]]
Jaj de jó, ezt értem! Ennél jobbat nem is húzhattam volna! Csodálatos! Ezt tuti meglesz. Leültem, kidolgoztam a tételt, majd nagy mosollyal járultam a tanár elé. Elmondtam a tételt. Nem mondom hogy tökéletes volt, de nem állt messze tőle. Ekkor kezdődtek a problémák... elkezdett random kérdezgetni a kvantum-mechanikáról. A végére olyan szintem belekavart, hogy a nevemet sem tudtam volna elmondani. Félórás vallatás után jött a „Kisasszony ez nem elég a jegyhez mondat” amit sátáni mosoly kísért.
Mivel túl sokan buktunk meg ebből a tárgyból, így a tervezett 15 fős limitet 45-re bővítették ki, és a szóbeliből írásbeli lett. Ennek hatalmas előnye az volt, hogy vagy tudtad a választ vagy nem, és nem volt olyan, hogy tudod, de mégis megkavarnak. Tízből hét kérdésre a tőlem elvárható legtökéletesebb választ adtam, a maradék háromra meg mérnöki pályafutásom során „magamba szívott” általános tudásból hablatyoltam valamit. A végeredmény így vért izzadva egy kettes lett soha többé fizika!! :-D
Hiábavaló áldozat
A Design töri-t saját hülyeségem miatt buktam el, utólag persze kiderült, hiába volt ez is. Mint előzőkben már említettem, szinte minden vizsgám csütörtökre esett, ezért mérlegeltem, és döntöttem. Természetesen rosszul, de ez az én formám ( ha veszek egy műszaki cikket 10-ből sötétben, bekötözött szemmel, is elveszem azt az egyet, ami hibás). Itt a kérdés ugyan az volt, hogy „Hőtan vagy Design töri?”- de ez a végeredményen nem változtat. Design törit beáldoztam a hőtan oltárán, és az áldozatot az Istenek visszadobták. Pedig esküszöm, én többet tanultam a termodinamikára, mint az egész érettségim összes tárgyára, de egyszerűen ez nem megy nekem. Úgy érzem, távolabb állok tőle mint Makó Jeruzsálemtől. Végül is nem adom fel, felvettem harmadjára. Majd legközelebb sikerül :)
Szerencse és siker
Áramlástanból is kétszer voltam, de igazából az elsővel fél óra alatt végeztem is. Egyáltalán nem ilyenre számítottam, de a következő vizsgára rendesen felkészülve elmentem, és egy kis könyörgéssel, nagy szerencsével (meg mellettem ülő okos gépész fiúval) sikerült elérnem az álomjegyet: a kettest. Ezzel sikerült a négy kemény vizsgából a harmadik.
Zöldség
A zöld tárgyamra való készülés annyiban merült ki, hogy elolvastam azt az egy darab vizsgasort, amit valaki tavaly feltett az internetre. Az 50 oldalas jegyzet elolvasásához nagyobb lelkierő kellett volna, mint Gustave Flaubert: Bovaryné-jához. Szóval megtanultam az előző évi vizsgasort, és nyugodt szívvel lefeküdtem aludni. Másnap szerény személyem képviselte az évfolyamot, és láss csodát! Ugyanazt a vizsgasort kaptam meg, amit előző nap átolvastam. Írtam nagy szép kerek betűkkel az okosságot 4 oldalon keresztül a lehető legnagyobb magabiztossággal, és mi a végeredmény?
Megbuktam!!! :-D
Ezek után nem tudom, mit kellett volna tennem az elégséges jegyért, mert tényleg megtanultam azokat a kérdéseket, és mi több tudtam is. De hát mi mást vártam egy olyan embertől, aki minden reggelét azzal kezdni, hogy a Metró újságban kijavítja a stilisztikai és helyesírási hibákat.
Konklúzió:
Semmi sem az, aminek látszik. Ha valamit igazan tudsz, az még nem garantál semmit, valamint, minimális tudással és sok szerencsével történhetnek csodák.
Végeredmény 3:3