A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a szegényebb közösségekben élők között az oktatáshoz való negatív hozzáállás apáról fiúra öröklődik, ezzel mintegy előre kiölik a gyerekekből a küzdelemre való hajlamot. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a szülőknek nagyon fontos lenne nagyobb részt vállalni a gyermekeik iskolai tanulmányaiban, és mindenképpen szakítaniuk kellene időt arra, hogy segítsenek a házi feladat megoldásában.

Több kutatás is kimutatta már, hogy nagy különbség van a szegényebb és a gazdagabb gyerekek teljesítménye között. Az egyik oka ennek a lemaradásnak pontosan az, hogy a szülők kevesebb időt és energiát fordítanak a tanulásra. Sok családnál a túl sok munka és a körülmények akadályozzák ezt meg, sok családnál azonban a szülők minden ok nélkül hagyják magukra a gyerekeket a leckével.

A kutatások szerint ezeknek a szülőknek a nagy része nincs tisztában azzal, hogy ez milyen károkat okozhat. Sokuknak az iskolában szerzett személyes tapasztalatuk is közrejátszik abban, hogy igyekszenek távol tartani magukat a munkafüzetektől. Ezek a szülők általában szülői értekezletre sem járnak, tanteremben pedig akkor voltak utoljára, amikor ők maguk is diákok voltak.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy azok a szülők, akik nem tanultak tovább, kevésbé tudnak segíteni gyermekeiket a házi feladatok megoldásában. Ráadásul általában nem is tartják fontosnak az egyetemi vagy főiskolai tanulmányokat – így nem is ösztönzik őket kellőképpen. Ezzel számos lehetőségtől fosztják meg a saját gyerekeiket, sok esetben rejtve marad a tehetségük is, mert egyedül még azt sem tudják igazán felfedezni, hogy mi érdekli őket a leginkább.