Alig vesznek föl diákokat a természettudományos és műszaki területekre, de nem azért, mintha az intézmények olyan nagyon megválogatnák, kit fogadnak be. Egyszerűen a jelentkező kevés. Pedig az oktatási tárca évek óta növelni szeretné e két képzésterületen az államilag támogatott tanulók számát, ám az intézmények képtelenek feltölteni a kereteiket. Még az igazán kedvező munkaerő-piaci és jövedelmi pozícióval kecsegtető mérnök-informatikusokból is mintegy ezer diákkal kevesebbet tudtak felvenni, mint amennyire lehetőségük lett volna.

"Az elmúlt két-három évtizedben erodálódott a természettudományi és műszaki pályák elismertsége" - állítja Erostyák János, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának oktatási dékánhelyettese. A diákok már a középiskolában elfordulnak a reáltárgyaktól. "A természettudományos képzés óraszáma jelentősen csökkent, a tankönyvek nem vonzók, nem keltik fel a gyerekek érdeklődését" - jelzi a változás egyik okát az MTA Izotópkutató Intézet katalízisosztályának új vezetője. Tungler Antal az utóbbi években a Műegyetemen tanítván tapasztalta, hogy még "a viszonylag jó felvételi eredményekkel érkezőknek is csak bő harmada rendelkezik megfelelő alapokkal". Hasonlóképpen vélekedik Nagymarosy András, az ELTE docense is, aki szerint "az egyetemekre felvételiző diákok a fizika, a biológia, a kémia és a földtudományok olyan alapfogalmaival sincsenek tisztában, amelyek 20-25 éve még magától értetődőek voltak" (lásd Pótcselekvés című írásunkat a 62. oldalon).

"A felsőoktatásba belépő diákok természetismereti műveltsége katasztrofális" - állítja az MTA elnöke is. A fizikus Pálinkás József szerint "a diákok nem értik a körülöttük lévő világ alapvető jelenségeit, fogalmuk sincs a rádió, a televízió, az autók, a mobiltelefon, a háztartási gépek működéséről. Nem értik az elektromosenergia-termelés legalapvetőbb kérdéseit." Pálinkás azt tapasztalja, hogy az egyetemisták többsége "kimegy a majálisra, nézik, hogy felszállnak a hőlégballonok, és nem tudják, miért emelkedik fel a földről. A többséget ráadásul nem is érdekli. Ha megkérdezzük tőlük, hogy miért fúj a szél, a többség nem tudja megmondani."

Már az általános iskola 5-6. osztályában elromlik valami - véli Majdán János, a bajai Eötvös József Főiskola rektora. "A középiskolában már elkéstünk, addig viszont mindenki többet tanít, mint amennyit az adott korosztályban kellene" - állítja.

A természettudományoktól való elfordulásban komoly szerepet játszhat a matematikaoktatás színvonalának hanyatlása. Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának vezető matematikatanára szerint tárgyát nem azért kell tanulni, mert a nagybetűs életbe kilépőknek nagy szükségük lesz majd a logaritmuskalkulációkra vagy a csonka gúla térfogatának kiszámítására, hanem azért, mert gondolkodni tanítja a nebulókat. "A megértés, a felfedezés, az alkalmazás szintjei beépülnek a gondolkodás struktúrájába. Az agy fejlődik, csiszolódik, s az érettségi tájékára jó esetben fegyelmezetten gondolkodó ember válik a diákokból" - állítja Gerőcs László, aki szerint az absztrakciós, az asszociációs és a logikai készség, a kreativitás, a lényeglátás egytől egyig olyan tulajdonságok, amelyeket - legalábbis szerinte - a leghatékonyabban a matematika fejleszthet ki. "A tananyagot viszont egyre szűkítik, az érettségi követelményszintjét csökkentik" - panaszolja Gerőcs. Az emelt szintű érettségiken az utóbbi években - állítja - olyan pofonegyszerű típusfeladatokkal találkoznak a diákok, amelyek néhány éve még a normál érettségin is a könnyebbek közé tartoztak volna. A matematika pedagógiai szerepe iránt talán némi elfogultsággal is viseltető trefortos vezetőtanár szerint ezek után nincs mit csodálkozni az absztrakt gondolkodás képességének hanyatlásán, a természettudományos és műszaki tudás romlásán.
Pálinkás József azt tapasztalja, hogy a diákok még alapműveletek elvégzésére is alig képesek. Még egyetemisták is képtelenek megmondani a kalkulátoron kiszámolt végeredményről, hogy az egyáltalán hihető-e. Ha beütik, hogy 9+17, és a + jel helyett véletlenül a szorzás jelét nyomják le, s kijön, hogy 153, nem ébred bennük kétely, hogy ennek inkább valahol 30 körüli értéknek (pontosan 26-nak) kellene lennie. A többség - folytatja az MTA elnöke - képtelen értelmezni egy gáz- vagy villanyszámlát.

A kreditrendszer a gyengébbeknek kedvez. Az első évben csak a hallgatók 15-20 százaléka tudja teljesíteni felvett kreditjét. Ez korábban azt jelentette volna, hogy csak ők léphetnek tovább a második évfolyamra, most azonban mindenkinek lehetősége van arra, hogy a hiányokat úgymond később pótolja. S akinek nem sikerül a minimális kreditet egy félévben elérnie, az is újra próbálkozhat, egy úgynevezett passzív félév után. "A kisebb vidéki főiskolákon jellemzőbb a lemorzsolódás, mert az oda járó hallgatók nagy része szegényebb családi háttérrel rendelkezik, s emiatt nehezebben viseli a passzív féléveket" - mondja Majdán János, a bajai Eötvös József Főiskola rektora. A lemorzsolódást egyébként senki nem méri pontosan, mint ahogyan azt sem, hogy a diákok mekkora arányban végzik el az előírt időben tanulmányaikat.

A HVG által megkérdezett oktatók és szakemberek többsége tényként beszél a természettudományos és műszaki képzés hanyatlásáról. A Műegyetem volt rektora, Detrekői Ákos mindazonáltal elképzelhetőnek tartja, hogy "végső soron csak változik, de nem gyengül a tudás". Diákjainak jó része - meséli - nem ismeri például azt az algoritmust, amellyel az útvonaltervező programok kikalkulálják, miképp lehet eljutni A pontból B pontba. Nem tudják azt sem, hogy egy adatbázisban miképpen találnak meg egy olyan telket, amely nagyobb, mint ezer négyzetméter, de olcsóbb, mint tízmillió forint. "Azt viszont nagyon is tudják, hol kell utánanézni ezeknek a módszereknek, és mindkét feladatot meg tudják oldani, ha kell."

Tungler történelmi perspektívába helyez néhány számot, amelyek magukért beszélnek: "Húsz esztendeje a Műegyetem hallgatói létszáma 10 ezer körül volt, ma 25 ezer körüli; akkor 4500 dolgozója volt az intézménynek, ma alig 1500." Ezt a romlást - állítja - messze nem ellensúlyozta az infrastrukturális feltételek javulása. Szerinte túl sok az országszerte 72 felsőoktatási intézmény, megszaporodtak a gyenge egyetemek és főiskolák, amelyek a normatív finanszírozás révén elszívják a támogatást a jobbaktól.

Ez a hatás nem kizárólag a természettudományi és műszaki oktatást érinti, ám azt erősebben, mint a humán tárgyakét - állítja Schwendtner Tibor, a Miskolci Egyetem Filozófiai Intézetének docense. Szerinte ebben a finanszírozási szisztémában "azok a képzések, melyekben kis csoportos foglalkozásokra, laboratóriumi gyakorlatokra van szükség, hátrányba kerülnek".

Sokan panaszkodnak a természettudományos és műszaki diplomák presztízsének megkopására, arra, hogy még hagyományosan erős szakokra is "hihetetlenül alacsony pontszámokkal" be lehet jutni. "A természet- és műszaki tudományoknak, illetve ezek gondolkodásmódjának elsajátítása jelentős energiaráfordítással jár. A kereskedelmi tévék és a bulvársajtó által nevelt fiatalok hamar megértik: ahhoz, hogy pénzember, politikus vagy tévésztár váljék belőlük, inkább jogi vagy közgazdászdiploma kell, kár az energiát a kevéssé megbecsült természettudományos tudásra pazarolni" - véli Nagymarosy. Schwendtner Tibor szerint "mindehhez hozzájárul az a - Magyarországon különösen erős - tapasztalat, hogy a szakmai, anyagi előrejutást elsősorban az emberi viszonyok, kapcsolatok segítik, semmint a speciális szaktudás, ezért az emberi készségeket fejlesztő egyetemi képzés vonzóbb a fiatalok számára, mint a természettudományos, műszaki képzés". Márpedig "ezek a folyamatok - folytatja Schwendtner - egyértelműen gyengítik Magyarország ipari, fejlesztési esélyeit".

"A romló természettudományos műveltség - az alapismeretek híján - nem fogja biztosítani, hogy az emberek a sorsukat és pénzüket érintő kérdésekben racionális döntéseket hozzanak" - állítja az MTA Izotópkutató Intézetének tudományos osztályvezetője, Lázár Károly, aki szomorúnak tartja, hogy "az emberek megveszik az úgymond tudományos reklámmal megtámogatott pi-vizet és társait, amelyek jó esetben hatástalanok, de lehetnek kifejezetten károsak is, például a rosszul kombinált gyógyszerek vagy étrend-kiegészítők esetében". "A tudatlanság - folytatja Lázár - a zsebünkre is károsan hathat: a paksi atomerőmű hatalmas kiadásra kényszerült azáltal, hogy saját területén tulajdonképpen fölösleges tározót létesített az üzemmenet közben keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék átmeneti elhelyezésére."

Az MTA elnöke szerint a felnövekvő generáció alapvető kérdésekben nem képes önálló véleményformálásra. Az energetikai és környezetvédelmi beruházásokkal kapcsolatos lakossági véleményeket nem tudás, hanem a manipulátorok hatékonysága határozza meg. Miközben egyre több kérdésben tartanak helyi vagy országos népszavazást, a "népszavazók" nem tényleges ismereteik alapján döntenek. Látszatdemokrácia jön létre, mert a "démosz", a nép tudatlan azokban a kérdésekben, amelyben döntenie kell. A társadalom illúziókban él. Nem érti, hogy a fogyasztás nem növelhető minden határon túl. De már azt sem, hogy minden termékben, szolgáltatásban munka van.

Kevésbé sötéten látja a helyzetet Alter Róbert, a Kecskeméti Főiskola oktatási igazgatója. Szerinte "a vállalkozásoknak gyakorlati szakemberekre van szükségük, s ha az oktatást is innen közelítjük meg, akkor a gyengébb hallgatókkal is lehet eredményt elérni". A "gyakorlati szakembernek így is jó lesz" utcába azonban nem mindenki megy be szívesen, hiszen a gyenge műszakiak rosszabbul terveznek, rosszabbul ellenőriznek, de akár alapanyagot is rosszabbul vásárolnak, mint a jobbak. "A természettudományos világkép a mai világban is a haladás valódi motorja" - állítja Pléh Csaba pszichológus és nyelvész, a Műegyetem tanára. "Nem doktriner, hanem kriticista szemléletet képvisel, s emellett olyan készségrendszert, divatszóval: kompetenciákat, amelyek az élet legtöbb területén átválthatók. Ha nem akarunk beszállítók és londinerek maradni a jövő világában, a természettudományok izgalmas közvetítése kulcskérdés."

Az amúgy sem rózsás helyzet tovább romolhat, például azáltal, hogy nemsokára már tanárok sem lesznek, akik természettudományos tárgyakat oktathatnának. "A kétszintű egyetemi képzéssel a természettudományok ilyen szempontból rosszabbul jártak - állítja Szalay Péter, az ELTE Kémiai Intézet oktatási igazgatóhelyettese. - Egyrészt a tanárképzés a pedagógiával foglalkozó tanszékek kezébe került, csökkentve a természettudományok presztízsét. Másrészt, mivel már az alapképzés során dönteni kell a tanári szakosodásról, aki ezt választja, de sikertelenül felvételizik a mesterszintre, teljesen értéktelen alapszintű diplomával fejezi be a képzést. Azt látjuk, hogy e miatt a bizonytalanság miatt a hallgatók inkább nem jelentkeznek tanárnak. Most még évi nyolc-tíz kémiatanár végez az ELTE-n, de ha így megy tovább, néhány év múlva egy-kettő kap csak diplomát."

A természettudományos területen tanulók nyilván inkább szeretnének mesterképzésre továbbmenni, hiszen egyelőre nem nagyon látni, hogy a három év után végzőket hogyan fogadja a munkaerőpiac. "A Dél-Dunántúlon például hiányzik a természettudományos végzettségűeket felvenni képes ipar" - mondta kérdésünkre Erostyák János. Mesterképzésre viszont csak a 2006-ban felvettek egyharmada mehet. 2009-ben még aránylag könnyű lesz majd bejutni, ám 2010-2011-ben a sok később végző diák miatt már komoly versenyre kell számítani.

LŐKE ANDRÁS, RIBA ISTVÁN