"Körülbelül harmincezer forintból próbálok megélni: tízezer elmegy kolira, ötezer forintot minden hónapban félreteszek, hogy hazautazhassak, a többit pedig élelmiszerre és bérletre költöm. Másra nem marad pénzem, tankönyvvásárlás helyett könyvtárba járok, fénymásolás helyett szkennelek, mozi helyett a gépemen nézek filmet" - mondja Ákos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem másodéves hallgatója, aki a megélhetéshez szükséges összeget ösztöndíjából és diákhitelből gyűjti össze.

És ezzel nincs egyedül. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának 2012-es felméréséből kiderül: a hallgatók többsége 20-40 ezer forintból vagy még kevesebből gazdálkodik havonta, ez pedig legfeljebb a kollégiumra, a bérletre és az élelmiszerekre elég, Domján Zsolt, a HÖOK juttatási ügyekért felelős elnökségi tagja szerint "egyre több hallgatónak kell a tanulás mellett dolgoznia, akár teljes állásban is, ez az arány a jövőben tovább emelkedhet".

A kutatás szerint a hallgatók fele dolgozik az egyetem, főiskola mellett: egytizedük teljes munkaidőben, de a legtöbben még így sem tudnak megélni a keresetükből. A megkérdezettek 76 százalékát támogatják szüleik vagy rokonaik, 23 százalékuk önfenntartó, igaz, időnként ők is kapnak némi támogatást otthonról.

Stagnáló ösztöndíjak

2006 óta nem nőtt, reálértében pedig csökkent a hallgatói normatíva összege - vagyis évről évre kevesebbet érnek az egyetemisták és főiskolások juttatásai. Pedig a HÖOK felmérése szerint a hallgatók számára fontos bevételi forrás a tanulmányi és a szociális ösztöndíj, hatvan százalékuk kap ilyen - átlagosan 15 ezer forintos - támogatást. A legalacsonyabb összeg 2500 forint, annak ellenére, hogy a jogszabályok szerint 6000 forintnál kisebb összegű havi támogatást nem lehetne utalni a hallgatóknak, a legmagasabb pedig 94 ezer forint volt.

„Ha nem növekednek az ösztöndíjak, egyre többen fognak munkát vállalni a hallgatók közül” – mondta Domján Zsolt, hozzátéve: a HÖOK javaslatot tett az oktatási államtitkárság felsőoktatási fejlesztési főosztályának az ösztöndíjrendszer átalakítására, egyelőre azonban még nem kaptak visszajelzést.

Az ajánlásban az áll: nem érdemes növelni az ösztöndíjban részesülők számát, akkor ugyanis elaprózódnának a juttatások. Az állami ösztöndíjasok ötven százaléka helyett negyven százaléknak lenne érdemes ösztöndíjat adni, az intézményeknek pedig nagyobb szabadságot kellene biztosítani a hallgatói normatíva felhasználásának területén. Például lehetővé kellene tenni, hogy - ha az intézmény így dönt - az önköltséges hallgatók is kaphassanak ösztöndíjat. A HÖOK szerint az intézmények között nagyok a regionális különbségek, ráadásul az ösztöndíjas-önköltséges arány is különböző az egyetemeken, főiskolákon.

Mire költ a magyar egyetemista?

A HÖOK felmérése alapján élelmiszerre és utazásra mindenki költ, lakhatásra és ruházkodásra a válaszadok harmada ad ki pénzt. A hallgatók kétötöde egyáltalán nem költ szórakozásra és élvezeti cikkekre, Domján Zsolt szerint az azonban aggasztó, hogy a diákok közel fele sportra, kultúrára és egészségügyi szolgáltatásokra sem tud pénzt félretenni.

A hallgatók könyvekre, jegyzetekre évente így is több tízezer forintot adnak ki; nyaralásra vagy síelésre a diákok mintegy 40 százaléka egyáltalán nem költ, akik pedig igen, azoknál nagyon változatos ez az összeg: 5-10 ezer forinttól 200 000 Ft felettiig terjed. Feltűnően kevesen vásárolnak szoftvereket, a hallgatók mintegy 90 százaléka legfeljebb 5000 forintot költ programokra és alkalmazásokra évente – ami azt mutatja, hogy leginkább azokat a szoftvereket használják, amelyeket az egyetemek ingyen nyújtanak, vagy amelyeket - legálisan vagy illegálisan - le lehet tölteni.

A felmérés arra is kitért, mennyire elégedettek az egyetemisták és főiskolák anyagi helyzetükkel. A válaszadók többsége sportra és kultúrára a jelenleginél több pénzt szeretne fordítani, de ruházkodásra és egyéb szolgáltatásokra is többet költenének - ugyanakkor az is kiderült, hogy a legtöbben ezeken spórolnak, ha megszorulnak.