HVG: A nyilvánosság számára úgy látszik, hogy miközben folyamatos az ötletelés a felsőoktatásról, az érintettek csak elszenvedői a változásoknak. Az egyetemek tapasztalata szerint hogyan vált be például a kancellári rendszer?

B. J.: Orvos vagyok, és egy ilyen típusú embernek komoly segítség is lehet, ha jön egy profi menedzser, és az ügyintézést végzi. Voltak bizonyos megkötéseink, de már az előző MRK-elnökség alatt azt mondtuk, hogy jöjjön a kancellária-rendszer, végül aztán kevésbé szimpatikusan alakult a törvényi szabályozása. Benne van ugyan a törvényben, hogy az egyetem első embere a rektor, ugyanakkor alig maradt hatásköre. Gyakorlatilag díszfunkcióvá tették a rektori posztot, ami nem azért nem jó, mert hatalmi mámorban szenvednének a rektorok. Szerintem egyetlen felsőoktatási intézményt sem az alapján választanak a hallgatók, hogy milyen a gazdálkodása, a pénzügyi helyzete. A diákokat az érdekli, hogy milyenek az oktatók, milyen tudományos eredményeket tud felmutatni az egyetem, mennyit ér az ott szerzett diploma. Ugyanakkor a kancellárokat felruházták annak a jogával, hogy a szenátusi döntéseket is annullálhatják, ha az a gazdálkodással vagy a működtetéssel kapcsolatos. Ezt a vétójogot azóta sem tudom elfogadni, ettől függetlenül persze ez így történik.

HVG: A gyakorlatban az egyetemek számára milyen problémákat okozott a kancellári rendszer? A rektoroknak van lehetőségük az ügyek befolyásolására?

B. J.: A kancellárok döntő többsége biztosan kiváló szakember, de nem a felsőoktatásból érkezett, tehát nem ismeri a felsőoktatás működését, egy-egy intézményét sem. Ezért időnként testidegenként mozognak egy ilyen szervezetben. Azzal a kancellárral nincsen semmi gond, amelyik igazán jót akar tenni az egyetemnek, partnerként viselkedik, tanácsokat kér, és ez alapján dönt. De nem minden kancellár ilyen, és ez komoly feszültségekhez vezethet. Nagyon sok kancellár kipaterolta a régi embereket, és hozta helyettük az övéit, kialakítva egy saját hatalmi szisztémát. Ha jól működik, akkor ez senkit nem zavar, de az nem jó, ha egy beszerzés például több mint fél évig eltart, vagy ha a pályázati pénzekből visszatartanak jelentős százalékokat. Ezek megtörténnek, emiatt napi feszültségek alakulnak ki. A rendszer bevezetése sikeres volt, mert nem bukott bele a felsőoktatás, ugyanakkor ha a finomhangolást nem végezzük el, a kancellária-rendszer az egész felsőoktatás számára hátrányos lesz.

HVG: A racionalizálás jegyében az állatorvosi kar önállósodik, egyetlen tollvonással lesz főiskolákból egyetem, miközben a Corvinus búcsút inthet a budai karainak. Mire lesz jó ez a nagy átalakítás?

B. J.: Azzal például egyetértek, hogy lesz Állatorvosi Egyetem, bár ez most logikailag zavaró tényező, mert sok korábbi elvvel – melyek szerint milyen feltételekkel egyetem egy egyetem – ez az önállósítás szembemegy. Annak viszont nem látom értelmét, ami a Corvinusszal történt. Ha az a cél, hogy létrejöjjön egy komoly agrárcentrum, akkor az egy jó logika, de a Corvinus nagyon komoly presztízst vívott ki magának. Az, hogy bizonyos főiskolákból hirtelen ugrással egyetem lesz, szintén nem túl szerencsés. Ilyen alapon bármire kitehetjük, hogy egyetem. Ez nagy baj. Korábban koncepció szintjén már előjött az, hogy amelyik főiskolából lehet, csináljunk alkalmazott tudományok egyetemét, de ennek volt egy kritériumrendszere. Ezért annak idején támogattuk ezt az elképzelést. De ha az, hogy az „alkalmazott tudományok egyeteme” nem jelenik meg a nevében, hitelrontó a tradicionális egyetemek számára, és üressé teszi magukat az alkalmazott tudományok egyetemeit is. Vannak képzőhelyek, ahol a középiskolai szintet alig ütik meg, és holnap egyetemmé válhatnak. Ha ez megtörténik, az a diploma devalválódásához fog vezetni.

A teljes interjú a HVG Diploma különszámában.