Nem vált be a tanárok alkalmassági vizsgája, újraszabhatják a rendszert

Hat év alatt mindössze tizennyolc felvételiző kapott „alkalmatlan” minősítést az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárszakos alkalmassági vizsgáján – több felsőoktatási intézményben pedig ennél is alacsonyabb az elutasított jelentkezők száma. Nem véletlen, hogy egyre több szervezet és szakember jelzi: ezzel a vizsgával nem lehet kiszűrni a tanári munkára alkalmatlan hallgatókat. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) lennének ötletei a vizsga átszabásához, és úgy tűnik, az oktatási államtitkárság is változtatna a jelenlegi rendszeren.

  • Szabó Fruzsina

Tizennyolc felvételiző – összesen ennyien „buktak meg” az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az osztatlan tanárszakos alkalmassági vizsgán hat év alatt. A Debreceni Egyetemen szintén tizennyolc jelentkezőt utasítottak el 2013 és 2018 között, míg a Szegedi Tudományegyetemen tizennégy, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tizenhárom, a Miskolci Egyetemen pedig mindössze egy felvételizőt. Ez azt jelenti, hogy az egyébként több ezer tanárszakost oktató hat intézményben a hat felvételi szezonban a jelentkezők kevesebb mint egy százalékát utasították el alkalmatlanság miatt – derül ki a HÖOK szakmai anyagából.

„A jelenlegi alkalmassági vizsga nem tölti be a funkcióját, ez egy öt-tíz perces beszélgetés, amely nagyon szubjektív, ráadásul csak a nagyon problémás eseteket lehet kiszűrni” – mondja Kovács Péter, a HÖOK elnökhelyettese. Az öt- vagy hatéves tanárszakokra jelentkezőkre valóban nem vár túl nehéz feladat: a felvételizők az adott intézmény háromfős bizottságával először az előzetesen megírt motivációs levelük alapján beszélgetnek arról, miért szeretnének pedagógusként dolgozni, milyen elképzeléseik vannak a tanári szakmáról. Ezután vagy egy konkrét nevelési helyzetet kell értelmezniük, véleményezniük egy pedagógiai témájú szöveg alapján, vagy egy szabadon választott, szintén pedagógiai témájú olvasmányról kell beszélgetniük a vizsgáztatókkal. Egészségügyi alkalmassági vizsga nincs, a jelentkezőknek mindössze egy nyilatkozatot kell kitölteniük arról, hogy nincs olyan betegségük, amely akadályozná őket tanulmányaik folytatásában, a tanítási gyakorlat elvégzésében.

Az alkalmassági vizsgát az újraszabott tanárképzések elindításával együtt, 2013-ban tette kötelezővé az oktatási kormányzat. Az érvekkel mindenki egyetértett – valamilyen „szűrőre” szükség van –, ám az már az első felvételi szezon végén kiderült, hogy alig-alig utasítanak el jelentkezőt az alkalmassági vizsga alapján az egyetemek, főiskolák. Az első évben, 2013-ban összesen 1331-en jelentkeztek első helyen osztatlan tanári képzésre, közülük legfeljebb húszan kaptak „alkalmatlan” minősítést, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által megkérdezett vizsgáztatók döntő többsége pedig már akkor úgy nyilatkozott: szükség lenne kisebb vagy nagyobb változtatásokra.

Alkalmassági vizsga kell. De mikor legyen?

A HÖOK elnökhelyettese szerint valójában sem az oktatóknak, sem az intézményeknek nem érdekük, hogy a jelenleginél több felvételizőt utasítsanak el az alkalmassági vizsgán. „A vizsgabizottságok tagjai intézményenként eltérő, általában nagyon minimális juttatást kapnak az alkalmassági vizsgákért, ezt az oktatóknak plusz feladatként kell ellátniuk, és pont emiatt gyors elbeszélgetésekről van szó. Ráadásul a felsőoktatási intézmények finanszírozása az állami ösztöndíjas hallgatók száma alapján történik, vagyis az egyetemek abban érdekeltek, hogy minél nagyobb számban vegyenek fel hallgatókat” – magyarázza.

A HÖOK szerint nem csak a vizsga módszertanával, tartalmával van gond, az sem biztos, hogy a tanári alkalmassági vizsga „jó helyen” van – szakmai anyagukban azt írják, érdemes lenne megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy a képzés eleje helyett a képzés végén, az egyéves tanítási gyakorlat idején tartsanak alkalmassági vizsgát. Pontosabban pályaérettségi vizsgát, amellyel azt ellenőrizhetnék a szakemberek, megszerezték-e a tanárjelöltek azokat a pedagógiai és pszichológiai készségeket, amelyek alkalmassá teszik őket a tanári munkára. Akik ebben nem állnak jól, azok a diplomájukat megkapnák ugyan, de tanárként addig nem dolgozhatnának, amíg nem fejlesztenék tovább készségeiket. „Konkrét javaslatot nem fogalmaztunk meg a vizsga felépítéséről, ezt különböző szakemberek, pszichológusok, tanárok, tanárképző szakemberekből álló bizottság dolgozhatja ki. De ha elindulna egy egyeztetési folyamat erről, abban szívesen részt vennénk” – mondja a HÖOK elnökhelyettese.

Úgy tűnik, az oktatási államtitkárság is fontolgatja a pályaalkalmassági vizsga átszabását. Legalábbis erre utal, hogy a tanárképzés átalakításáról készített, a szakmai szervezeteknek januárban eljuttatott minisztériumi anyag kitér arra: meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogyan lehetne az első egyetemi tanév végén felmérni a tanárszakos hallgatók kompetenciáit. Így azok, akikről kiderülne, hogy számukra nem jó választás a tanári hivatás, még visszafizetési kötelezettség nélkül átmehetnének más szakra – például a tanárszaknak megfelelő BA- vagy BSc-képzésre lehetne átterelni a hallgatókat. A tárca nem csak ezen a ponton nyúlna bele a tanárképzés rendszerébe: Horváth Zita felsőoktatási helyettes államtitkár novemberben úgy nyilatkozott, többek között azt tervezik, hogy korábbra hozzák az egyéves iskolai tanítási gyakorlatot.

Mi a helyzet külföldön?
Az európai országok egyetemeinek, főiskoláinak zömében nem mérik a tanárképzésre jelentkezők alkalmasságát. Franciaországban egyedül a leendő testnevelőtanároknak kell alkalmassági vizsgát tenniük, más tanárszakokon nem tesztelik a jelentkezők kompetenciáit. A svéd rendszerben sincs alkalmassági vizsgálat, az alkalmasság szempontjából az iskolai gyakorlatokat tartják meghatározónak, amelyek két vagy több részből is állhatnak. Németországban a tartományoktól és a felsőoktatási intézményektől függ, hogy alkalmaznak-e pályaalkalmassági szűrési módszereket, és ha igen, milyeneket. Az is eltérő, hogy a pályaalkalmassági vizsgát a pedagógusképzés első vagy második szakaszának bemenetekor szervezik-e meg: ahol szűrik a leendő tanárokat, ott az első szakaszban elsősorban általános kompetenciamérés történik, a pályaalkalmassági szűrés inkább a képzés második szakaszára jellemző.

Ausztriában csak a pedagógiai főiskolákon van pályaalkalmassági vizsga, az egyetemek esetében csak a „mozgás és sport” és a művészeti szakokon szerveznek felvételi és pályaalkalmassági vizsgát. Az amerikai tanárképzésben „hagyományos” pályaalkalmassági vizsgálat nincs – derül ki egy 2011-es, a tanári pályaalkalmasságról, kompetenciákról szóló tanulmánykötetből. Finnországban – amely híres tanárképzési rendszeréről – a tanár- és tanítójelöltek kiválasztása több szakaszból áll. A felvételi eljárások hasonlóan alakulnak a különböző pedagógusképzéseken. A felvételi többlépcsős, először mindig a tanulmányi teljesítményeket használják szűrőként, utána pedig a pedagógus szakmához szükséges kommunikációs és együttműködési képességeket, a pedagógusi szakma iránti elköteleződést – olvasható a tanulmánykötetben. A tanítójelöltek közül például először az érettségi és a középiskolai eredmények, valamint az iskolán kívüli tanulmányok, a gyerekekkel kapcsolatos munkatapasztalat alapján válogatják ki a második fordulóba jutó felvételizőket. A második fordulóban a diákok először egy írásbeli vizsgát tesznek, ahol a feladott, pedagógiai tárgyú könyvekről kérdezik őket, ezután a vizsgabizottságok a jelöltek szociális és kommunikációs képességeit vizsgálják olyan „kísérleti tevékenységekben”, amelyek hasonlóak az iskolai szituációkhoz. Végül a jelentkezők egy felvételi interjún vesznek részt, ahol többek között arról kérdezik őket, miért döntöttek a pedagóguspálya mellett.

Tréningekre küldenék a hallgatókat

Nem az alkalmassági vizsga újraszabása a HÖOK egyetlen javaslata – többek között azt javasolják, hogy a Klebelsberg-ösztöndíjra a leendő tanárok és gyógypedagógusok mellett más szakosok, például a tanítónak, óvodapedagógusnak készülő hallgatók is pályázhassanak, a képzés végére időzített egyéves tanítási gyakorlatot pedig számítsák be a tanári életpályamodell gyakornoki szakaszába, így a pályakezdő pedagógusok egy évvel korábban kerülhetnének a magasabb fizetéssel járó „pedagógus 1” kategóriába.

Jó lépésnek tartanák azt is, ha a tanárképző karok félévente vagy évente egy-egy tréninghetet szerveznének: a hallgatók például kommunikációs, retorikai, gyógypedagógiai, jogi tréningeken vehetnének részt. Bár ezek a témakörök szerepelnek a képzés tantervében, a hallgatók visszajelzései alapján a foglalkozások nem elég gyakorlatorientáltak. „Amikor egy tanárszakos hallgató elmegy tanítási gyakorlatra, bekerül abba a burokba, amit a gyakorlógimnáziumok légköre ad. Ilyenkor nem feltétlenül találkozik a magyar közoktatás valóságával. Ezért tartanánk jónak, ha legalább a tréningeken találkoznának a hallgatók olyan konfliktusokkal, olyan helyzetekkel, amelyekkel tanárként szembesülnek majd” – mondja Murai László, a HÖOK elnöke, hozzátéve: a szervezet konkrét példa alapján dolgozta ki a javaslatot. A Károli Gáspár Református Egyetemen minden félévben tartanak egy-egy témahetet, a tanárszakos hallgatók az egyetem által finanszírozott – például konfliktuskezelésről, logopédiáról, sajátos nevelési igényű diákok helyzetéről szóló – tréningeken vehetnek részt.

Hozzászólások

A szakképzést választó diákok egy része már az iskolában szakmát váltana

A szakképző iskolákban az éves lemorzsolódás ötször akkora, mint a technikumokban, a pályaválasztásukban bizonytalan diákok pedig gyakran más szakmában képzelik el a jövőjüket. Többek között erről beszélt Nagy Zoltán, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) megbízott elnöke a XXVIII. Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencián.

Megalakulása óta közel 1,2 milliárd forint állami támogatást kapott a Nemzeti Pedagógus Kar

2015 és 2026 között összesen csaknem 1,2 milliárd forint állami támogatást kapott a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) – derült ki az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium válaszából, amelyet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) közérdekű adatigénylésére küldött. A szakszervezet szerint a szervezetnek már meg kellett volna szűnnie.

Ötödik és nyolcadik osztály között veszik el a tanulási kedv: 6+6-os iskolarendszert javasolnak a szakértők

A jelenlegi nyolcosztályos általános iskola helyett hat év alapfokú és hat év középfokú képzésből álló iskolarendszerre lenne szükség Gloviczki Zoltán, Gyarmathy Éva és Lányi András szerint. A szakemberek úgy vélik, hogy a diákok jelentős része éppen az ötödik és nyolcadik osztály között veszíti el a tanulási kedvét, ezért az oktatás szerkezetét is érdemes lenne újragondolni.

Vidnyánszky Attila bocsánatot kért az SZFE átalakításáért, majd felsorolta, miért volt jó a modellváltás

Nyílt levélben reagált Vidnyánszky Attila a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2020-as modellváltásának hatodik évfordulóján tartott megemlékezésre. A Nemzeti Színház vezérigazgatója, az egyetemet fenntartó alapítvány korábbi elnöke Bocsánatkérés című levelében az elmúlt hat év eredményeit sorolta fel, és a korábbi egyetemi működést is bírálta.