"Harmadévesen dolgozni kezdtem, ötödévesként már napi nyolc órában voltam bent a munkahelyemen, így egész egyszerűen nem volt időm megírni a szakdolgozatomat. Hétvégenként elmehettem volna a könyvtárba, de akkor úgy gondoltam, a jövőm szempontjából hasznosabb, ha inkább plusz feladatokat vállalok a munkahelyemen, és ezzel töltöm a szabadidőmet" - mondja a 27 éves Kata, akinek bölcsészkaros hallgatóként nem kellett messzire mennie "grafomán és lelkes bérírójelöltekért". Bár már akkor is hallott hivatalos bérírókról, ő egy csoporttársát kérte meg, hogy írja meg a szakdolgozatát.

"Ismerte az oktatókat, tudta, hogy ki mit vár a hallgatóktól. Én pedig tudtam, hogy ő csak igényes dolgozatokat készít, így nem kellett attól félnem, hogy egy összeollózott dolgozatot ad a pénzemért cserébe" - magyarázza, hozzátéve: százhúszezer forintot fizetett a diplomamunkáért.

Virágzik a szakdolgozatbiznisz

Pénzvisszafizetési garanciát vállal, plágiumszűréssel ellenőrzi az elkészült diplomamunkákat, online megrendelői felülettel dolgozik, sőt még számlát is ad az egyik legnagyobb szakdolgozatgyár, amelynek még telefonos ügyfélszolgálata is van - és persze hivatalosan nem itthon, hanem Angliában működik. Nem ez az egyetlen, szakdolgozatírásra specializálódott vállalkozás, egész iparág épült a lusta vagy időhiányban szenvedő egyetemisták és főiskolások szakdolgozatainak megírására. Van olyan cég, amely majdnem tíz éve van jelen a piacon, ráadásul - a megrendelések számának növekedése miatt - folyamatos munkalehetőséget kínál a gyakorlott béríróknak.

Mivel az árak borsosak, a cég is, az író is jól jár. A legtöbb helyen 100-120 ezer forintot kérnek egy 50-60 oldalas szakdolgozatért, míg egy 100 oldalas, komolyabb diplomamunka megírását 200-250 ezer forintért vállalják el. A pontos árakat persze csak a kapcsolatfelvétel, a téma, a felsőoktatási intézmény, a leadási határidő és az elvárások megismerése után mondják meg - egy-egy nehezebb téma, valamint a közeli határidő sokat dobhat az áron. Van, aki nem szakdolgozatot, hanem hamis diplomát árul - erről itt olvashattok.

Bajba kerülhet, aki lebukik

Hiába profi a szakdolgozatíró csapat, a lebukás így is benne van a pakliban, a legtöbb felsőoktatási intézményben ugyanis csak azok a hallgatók adhatják le a diplomamunkájukat, akik több - van, ahol három, máshol négy vagy öt - alkalommal részt vesznek a személyes konzultáción. Mivel a konzulensnek elvileg véleményeznie kell a dolgozat már elkészített részeit, a felkészületlen hallgatók gyorsan lelepleződhetnek - igaz, vannak olyan bérírók is, akik hétről hétre beszámolnak a "megrendelőnek" a felhasznált irodalomról, és odaadják a már elkészített fejezeteket is.

Az egyetemi-főiskolai oktatók szerint elsősorban a szakdolgozatvédésen lehet lebuktatni a trükköző végzősöket - gyanús, ha egy bukdácsoló hallgató hibátlan szakdolgozatot ad le, ahogy az is, ha nem tud válaszolni a szakirodalommal kapcsolatos kérdésekre. "Olyan végzősről hallottam már, aki egy ismeretlent kért meg a szakdolgozat megírására, de egy összeollózott diplomamunkát kapott, ami persze nem ment át a plágiumszűrésen. Újra kellett írnia a dolgozatot, és örülhetett, hogy ennyivel megúszta" - mondja Kata.

Az emberierőforrás-minisztérium két éve arra figyelmeztette a hallgatókat, hogy ennél sokkal súlyosabb büntetést is kaphatnak, ha trükköznek: szerintük az, aki sajátjaként nyújt be olyan diplomamunkát, amelyet más készített, magánokirat-hamisítást követ el, és akár egy évig terjedő szabadságvesztésre is ítélhetik.