Másfél évtizedes algoritmus határozza meg, hogy ki milyen szakra juthat be a felvételi eljárás végén a pontszámai tükrében. Az elektronikus rendszer az elsőhelyes jelentkezéseket figyelembe véve rendezi a hallgatókat a felvételi pontszáma alapján. Az állami és az általában némileg alacsonyabb költségtérítéses pontszámot ott fogja meghúzni, ami "felülről" legközelebb van az ideálisan felvehető hallgatói létszámhoz.

Például, 2016-ban 460 pontot kellett elérnie egy ELTE-re jelentkezőnek, ha államilag finanszírozott joghallgató szeretett volna lenni. A rendszer ezt találta az ideális ponthatárnak, ugyanis 459 ponttal már többen kerültek volna be államira, mint ahányat az állam finanszírozhatott volna. A költségtérítéses ponthatár 384 volt, ami megegyezik a legutoljára felvett hallgató pontjaival.

Ha valaki nem kerül be első helyen, a rendszer a második helyen megjelölt szaknál vizsgálja, hogy elégséges-e a pontszáma. Ha ez magasabb, mint egy olyan jelentkezőé, aki első helyen jelölte meg a szakot, akkor is megelőzi, hiszen a rendszer a legjobb eredménnyel rendelkező hallgatókkal tölti fel a felsőoktatási intézményeket.

Ha az érdekel, hogy milyen eredményekért mennyi pontot gyűjthettek, itt mindent megtalálhattok: