Szabó Andrea szociológus szerint a második világháború óta a világjárvány volt az első olyan globális esemény, amely joggal nevezhető generációformálónak.
Az első trauma az volt, amikor egyik napról a másikra kirángatták őket a megszokott életükből, majd azt a felelősséget kapták a vállukra, hogy rajtuk múlik egy egész idős nemzedék sorsa, mert az ő életmódjuk, az ő hozzáállásuk, találkozásaik, szórakozásaik terjeszthetik ezt a betegséget - mondta el a HVG 360-nak.
Ez a felelősség pedig olyan frusztrációt okozott, amivel évtizedek óta nem találkozott az ifjú nemzedék - tette hozzá. A vakcina közelsége sem jelent semmit, a tinédzserkor végén és a húszas évek elején ugyanis még nagyon hosszú lehet az a három-négy hónap, mire az átoltottság lehetővé teszi, hogy a fiatalok visszatérjenek a megszokott életükhöz. A szociológus állítása szerint emiatt „másként fogják megélni az ifjúságukat, mint az őket megelőző nemzedékek, nem olyan felhőtlenül, nem olyan hedonistán, mert a külső körülmények nem teszik ezt lehetővé”.
Fontos mérföldkövek maradnak ki számukra, mint például a szalagavató, vagy a gimnáziumi éveket lezáró ballagás és az ezt követő bulik. De azokról az egyetemistákról se felejtkezzünk el, akik most elsőévesek és jó eséllyel még nem is találkoztak a szaktársaikkal, illetve ott vannak a végzősök is, akiknek elmaradt a diplomaosztójuk. A bizonytalanság miatt pedig egyre fontosabb lehet a fiatalok számára a biztonságra való törkevés, és az értékrendjük is átalakulhat - vélekedik a szakember.
Azt, hogy pontosan milyen rövid és hosszútávú hatásai lehetnek erre a generációra nézve a járványnak, illetve hogyan csoportosítható a koronanemzedék, a HVG 360-on olvashatjátok el.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
