A többségi társadalom gyerekeire nincs rossz hatással, ha hátrányos helyzetű diákkokal járnak iskolába

Az HBO nagy népszerűségnek örvendő műsorában ezúttal az amerikai iskolák szegregáltságáról volt szó, de a tapasztalatok könnyen átvezethetők akár a magyar viszonyokra is.

Egy friss kutatás szerint az 1988-ban mért 2762 iskolához képest 2016-ban már 6727 olyan iskola működik az Egyesült Államokban, ahol 100 diákból legfeljebb 1 tartozik a fehér rasszhoz. A jelenség mögött az áll, hogy sikertelen volt az eltelt 28 év szegregációellenes törvényalkotás, a jellemzően módosabb fehér szülők, ha tehetik olyan iskolát választanak, ahol kevesebb a hátrányos helyzetű, jellemzően latin-amerikai vagy afroamerikai származású diák - melyet bújtatott rasszizmusként is kezelnek. Hiába vannak szegregációellenes jogszabályok, amiket helyi szinten esetleg betartanak, de rendszer szintjén már nincs megfelelő akarat és ellenőrzés a betartatásra, így többen is kibújtak alóla.

Egy külön érdekesség, hogy a közbeszédben jóval rasszistábbnak tartott déli államokban a legalacsonyabb a szegregált iskolák aránya, ezzel szemben a kevert népességű és befogadó államnak tartott New Yorkban a legrosszabb a helyzet - John Oliver nem is kímélte poénjaiban felsőbbrendűségüket.

A tapasztalatok ott is azt mutatják, hogy a fekete és a latin gyerekek sokkal nagyobb arányban járnak olyan iskolába, ahol hiányos a felszerelés, a tanárok tapasztalatlanabbak vagy alulképzettek. A szegény környékek iskolában mindössze 8 százalékos a fehér gyerekek aránya, a többiek 48-48 arányban a fekete és latin közösségből kerülnek ki. Hasonló arányokat hazánkban Borsodban és Baranyában is könnyen találunk.

Mikor az USA-ban kötelezővé tették, hogy fenn kell tartani az állami iskolákban egy arányt a különböző származású diákok között, és a fehér diákok megjelentek az addig feketék és latinok szegregált iskolájában, a pénz is követte őket. Felújították a tornacsarnokokat, az iskolai parkolókat, általánosan fejlesztették az szegregált iskolák eddig elhanyagolt infrastruktúráját. Ez már nem a program része volt, egyszerűen a tehetősebb társadalom számára fontossá vált, hogy ezek az iskolák is fejlődjenek, így kilobbizták számukra.

Mivel kötelezően helyeket kell hagyni mindenféle származású diákok számára, így nem mindenki oda juthatott be, ahova szeretett volna. Ez leginább a fehér családokat érintette, akik megtehették korábban, hogy a legjobb iskolába vitték a gyereküket, de már nem feltétlen volt hely a kötelező deszegregáció miatt.

Ez vissza is vezet minket a magyar példához: ahogy beszámoltunk róla, rendkívül megugrott az egyházi gimnáziumok száma, illetve továbbra is a gimnáziumokba a legnagyobb a túljelentkezés. Még a váci püspök is elismerte, hogy az egyházi iskolák részt vesznek a szegregációban, ugyanis az állami oktatásból menekülő családok, jellemzően a tehetősebbek ezeket az intézményeket választják. Ez azonban fordítva is megvalósulhat, egy egyházi iskola teljesen felszívhatja a hátrányos helyzetűeket is.

Emlékezetes a nyíregyházi iskolák története, miszerint egy egyházi iskola a maga értékrendje szerint megválogathatja, hogy milyen diákokat fogad be. Az erősen szegény környéken újranyitott iskolát a helyi romák töltötték fel, a Kúria szerint azonban nincs szó szegregációról, mert a szülők is vihették volna máshova a gyerekeiket. Az iskolát 2007-ben azért zárták be, mert erősen szegregálta a gyerekeket, 2010-es újranyitásági a város más iskoláiba vitték busszal a diákokat. Azóta az iskolabusz megszűnt, bérlettámogatás jár a környéken élő családok gyerekeinek. 2010-óta szinte csak roma gyereket írattak az iskolába, a városi iskolákban pedig nagyon leesett a számuk. Tehát míg maga az iskola nem követ el szegregációt, hiszen van választási alternatíva, az oktatási rendszer az újranyitással egy helyre terelte a roma gyerekeket, vagyis maga a rendszer szegregál.

Visszatérve a műsorra, amennyiben nálunk is megvalósulna a kötelező deszegregáció (jelenleg csak a szegregáció tilalma létezik jogszabályi szinten), az olyan dühös szülőket eredményezne, mint akiket bemutattak. Volt olyan szülő, aki bíróságra ment, ment az arányszámok miatt lány nem mehetett az állam top iskolájába, így úgy érezte, hogy hátrány érte őket a szabad iskolaválasztásban.

Egy törvényszerűségre is felhívta Oliver a figyelmet: ha el is hiszi egy környék, hogy nekik nem szegregált az iskolájuk, de nem tesz semmit, amikor a környéken egy szegregált iskola jön létre, akkor lényegében a saját iskolájuk is szegregálttá válik hamarosan.

Az egyetlen megoldás megelőzni a problémát Oliver szerint, mégpedig az általános integrálással. Már előre el lehet könyvelni az olyan szülőket, akik ennek kijelentését követően nem akarják, hogy egy higiéniailiag problémás, fejlődésben elmaradt, neveletlen diákkal kerüljön egy osztályba a gyerekük - és lényegében csipkés kesztyű viselését imitálva írják körül rasszista gondolataikat a cigányságról. Itt nem pusztán arról van szó, hogy valaki rasszista lenne vagy sem, mert egy nem rasszista is csak a legjobbat keresi a saját gyermekének. Viszont csak egy egyszerű tényt kellene elfogadni: több különböző magyar és nemzetközi módszer is megmutatta, hogy a differenciált és integrált oktatás vegyítésével a fehér közösség gyerekeit nem éri hátrány, viszont az iskolába integrált kisebbségi diákok csak fejlődtek.

A műsorban bemutatott működő amerikai megoldásoknál is kiderült, hogy csak szervezés kérdése egy deszegregációs program sikere: a beiratkozott gyerekek 90 százaléka abba az intézménybe került, ahova először jelentkeztek, vagyis amit a szülők és a gyerekek a legjobbnak gondoltak.

A fehér gyerek számára is inkább pozitív hatással lehet, hogy különböző származású diákokkal jár egy közösségbe. Az ismeretlentől való félelem lényegében ki sem alakul, hiszen minden nap találkozik társaival, vagyis elkerülhetők olyan ösztönös, de teljesen alaptalan képzettársítások a gyerekeknél, miszerint csak azért, mert valaki sötétebb bőrű, akkor ő rosszabb náluk.