Az MTA adatai szerint a főállású pedagógus kevesebb mint 20 százaléka férfi. Milyen hatással van a gyerekekre az, hogy gyakorlatilag csak nőkkel találkoznak az iskolában?

Fontos leszögeznem, hogy erről a helyzetről nem a nők tehetnek, sőt ők is áldozatai egy rossz rendszernek, a nevelési intézmények világszintű elnőiesedésének. Ez az összes modern országban aktuális probléma. A lányok és fiúk egészséges fejlődéséhez mindkét nem hatásaira egyenlő arányban van szükség. Ha a gyermekeink - fiúk és lányok egyaránt - nem látnak gyermekkorukban férfi vagy női szerepmintákat, abból egyértelműen hátrányuk származik a nemek megértése, a kapcsolatépítés vagy konfliktusmegoldás területén. Azt látjuk, hogy a fiúk csökkenő iskolai teljesítménnyel reagálnak az elnőiesedett oktatásra. A Berlini Egyetem kutatása szerint a német iskolákban a férfi tanárok számának növekedésével nőtt a fiúk tanulmányi eredményessége is.

Milyen hatással van a férfi pedagógusok hiánya azokra a gyerekekre, akik egyébként is apa nélküli családban élnek?

Ezek a hatások sajnos összeadódhatnak, a fiúkban kialakulhat az az elképzelés, hogy a családi élet, a nevelés, a tanulás, és ez az egész "családosdi és iskolásdi" női dolog, aminek nincs köze a fiúk és férfiak életéhez. Ez hozzájárul ahhoz is, hogy a fiúk közül egyre kevesebben végeznek a felsőoktatásban és maradnak képességeikhez képest aluliskolázottak, illetve ahhoz, hogy ők is apátlan családokat alapítsanak. Sok pedagógus kolléga beszámolt arról, hogy a gyerekek náluk keresik a hiányzó apai szeretetet és gondoskodást, egyfajta apapótló szerepet várnak el tőlük, erre azonban senki sem készíti fel őket.

Korábban úgy nyilatkozott, hogy az apáknak meghatározó szerepük van a gyerekek egészséges lélektani fejlődésében. A férfi jelenléte az oktatásban is ugyanilyen fontos szerepet tölt(ene) be?

A gyermekek "két szülőre programozva" születnek meg, mindkét szülővel ösztönösen mély érzelmi kötelék kiépítésére törekednek. A kutatások teljesen egyértelműek: az apa nélkül felnövő gyerekek jelentős hátránnyal kell, hogy megküzdjenek. Természetesen minden eset különböző, és sok apátlan családban nőnek fel teljesen egészséges fiúk és lányok. Az apa jelenléte azonban nem bónusz, hanem alapvető pszichológiai igény. A férfi tanárok hiánya elsősorban a fiúk viselkedésére van direkt hatással, de a lányok számára is hátrányt jelent, különösen apahiány esetén vagy például a pubertáskor idején. Azt látjuk, ahol férfi tanárok is vannak, a fiúk könnyebben bevonhatók a tanórákon kívüli aktivitásba, könnyebben vesznek részt különböző társas programokban, illetve jobbak az iskolai eredményeik.

Milyen különbségek vannak pszichológiai szempontból a férfi tanár és a női tanár fellépése között? Párhuzamba vonható az apa és az anya szerepkörével?

Én azt gondolom, hogy nevelőink és tanáraink mindig személyiségükön keresztül nevelnek és oktatnak, sőt a "tanár személye", személyes viselkedése, értékítélete a "rejtett tanmenet" alapját képezi. Nemiségünk személyiségünk meghatározó része, teljesen természetes és egészséges, hogy egy férfi és egy nő másképp viselkedik bizonyos helyzetekben, másképp értelmez emberi helyzeteket. A férfi és női tanárok együttes jelenléte segítséget jelent a nemek kapcsolatának megértéséhez is. Az apai, anyai, sőt a nagyszülői szerep véleményem szerint a tanári identitás természetes része, és tapasztalataim alapján nemcsak a kisgyermekek számára lehet fontos. Kamaszok, érettségiző fiatalok is sokszor igénylik az apás és anyás támogatást és szeretetet.